Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

95 ges nyelv, nem Magyar elme szülötte e'ï Szolhatnék itt valamit a' Magyar polgári alkotmányról és törvényekről ; de ezek körömön kivül feküdvén, hagyom Törvény tudóinkra. Tsak azt jegyzem meg felííleges isméretem után, hogy ka Montesquieu lelkével vi'sgáljuk azokat, -—• t. i. mind a' ltét Hazának Törvényeit, — nem tsak a' Nemzet történeteit, 's elömentét látjuk azokban, — hanem a' Magyarnak edgyik fö sajátságát, az emberiséget y a' tiszta észt, és a' végetlen bölts kifejtödésre képességet is. Említsem e' a' Nemzeti erkőltsőt mellymostis, ifjúi erővel, érett-kori higgatságot párosít, — 's melíy nem engedi , hogy a' nyughatatlan újjitás szele által ide 's tova kapdostassék, — képes az idő okos lelkével előmenni, 's hiv Királyához, Hazájjához, Törvényéhez és szokásaihoz ! — A' Túdós világban is vágynák már, nem tsak tavaszi virágaink,; de nyári gyümöltseink is kezdenek érni, — 's mind többek és több helyeken termeni fognak, tsak a' fényűző olvasást velkezzük le. A' tsupa Magyar könyvekben is már a' figyelmes olvasó, sok szép lelki eledelt gyűjthet, 's majd ha a' Magyar olvasók száma szaporodik, rövid idönn annyi lesz a' Magyar tudós vasárban az arűk őszve totulása, hogy igazi jeles és eredeti munkák is születnek, 's azokból a' hiv Magyar Olvasó valóban tanólt lehet.