Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

67 Szakmányunk körébe lévő rokon ismereteket is főképpen szakmányunk okáért kívánjuk tudni, ne hogy létünk, hivatalunk tzélját el téveszszűk, — ne hogy többfele sokba markolván, annál kevesebbet szorítsunk meg. Ha van valakinek szerettem tudománya, vagy olvasása szakmányán kívül (és ki az, a' kinek ne volna) ám űzze azt is, — de el ne felejtse a' Teremtő bölts tzélját, melly az, hogy ezenn szerettem - tudományok, vagy olvasások, a'komoly és szives munka után, az elmének ujjulást adjanak, az ismétleni hív munkába. — A' mellyek pedig szakmányunkon 's annak közeli rokonságán kivűl esnek, vagy a' mellyekre von szódásunk (a' mit meg tudunk a' képességből) nints, hadjuk azoknak, a' kik azt hivatalból, vagy szeretetből nagyobb szerentsével űzhetik és űzik is, — 's a' helyett, hogy az idegen szakmányokban is, mindent a' magunk szemeivel kívánjunk látni, elégedjünk meg ezzel, ha az azokhoz' jobban értőnek szemeikkel láthatunk. Ezt tanítja a' Keresztyéni alázatosság, a' polgári szerénység. Sőt még ugyan azon szakirányban is , az alázatos és szerény Olvasó, vagy Tudós, nem szégyenl a' nagyobb lelki erőnek, az élessebb bélátásnak, a' mélyebb ítéletnek , a' szerentséssebb fedezésnek nagy lélekkel 's maga fel áldozásával engedni. — Hiszen a' mi a test világban ?