A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

1943 május 20. — 314—315. 4-29diákok száma nincs megemlítve. A diákszociális munka egyik legrégibb, legfontosabb munkaága a Szövetségnek, különböző címen 6100 P értékű segélyt adott, ebből menzai étkezési segély 4136 pengő volt. A diákszociális osztály elnökségét dr. Darányi Kálmánné vállalta.A diákmenzán összesen 11.255 ebédet és vacsorát adtak ki. A balatonszárszói üdülő nyári konferenciákat látott el, az anyagi eredmény 5500 P volt, Szilicén az állam által jelképes összegért bérbeadott csendőrlaktanyában, különösen a vezetőképző konferenciák váltak nagyon be. A bodrogkeresztúri üdülőt a debreceni csoport kezeli. A Szövetség költségvetése az intézményekkel együtt 150.100 pengőt tesz ki. Az egyetemes konvent elismeréssel veszi tudomásul a Soli Deo Glória Diákszövetség jelentését, amelyben az evangélizációs munkának mindig erősebb hangsúlyozását örömmel állapítja meg. 315. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület diakonissza anyaháza^ a kolozsvári diakonissza intézet, valamint a Magyar Ébredés Református Diakonissza Testvérház beterjesztik jelentésöket. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület diakonissza anyaházában december 31-én a testvérek száma 46 volt, az Egyesület saját intézményeiben foglalkoztattak 35 testvért, külső munkaágakban 11 szolgált, ezek közül 4 gyülekezetben. 1943. óta az anyaház önálló gazdasági egység lett, saját költségvetéssel és pénztárral. A kórházépület földszintje az .anyaházba való átköltözés által felszabadult és a kórház 14 ággyal bővült. 1942. novembertől kezdve új igazg.-főorvosa van a kórháznak, dr. Bodroghy György személyében. Nőtt az anyaház munkája amenynyiben a sajósennyei házat és a hozzátartozó 5 hold földet a Lorántffy Egyesület elnöksége árvaház céljára engedte át. Ebben jelenleg 11 gyermek talál evangéliomi szellemű otthont. A lelkiépítés akadályaképpen az anyaház lelkipásztora jelenti, hogy a szanatóriumi rendszerű kórház nem alkalmas nevelőeszköz és munkahely a diakonisszák számára. A kórházban szolgáló testvérek — a jelentés szerint — „nagy kísértések között élnek, lelki erejüket teljesen igénybeveszi környezetük materiális szellemével való küzdelem". Egyik testvér a toloncházban és a börtönökben szép önkéntes missziói munkát végzett. A jelentés még felemlíti, hogy a gyülekezetek részéről ittott fájdalmas tapasztalatokat szereztek. Testvért kérő lelkipásztor vagy gyülekezet sokszor csak olcsó, vagy ingyenes munkaerőt keres a diakonisszában, egyik-másik helyen legelemibb szükségleteiről nem gondoskodtak, másutt háztartási és gazdasági munkát végzett tulaj-