A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

1943. május 20. — 272—273. 379> kapcsolatban előadja, hogy ,,a kollégiumi bentlakó szobák fogyatékosságait maga is jól ismeri. Annak legkiáltóbb szükségeit a kollégium anyagi helyzetéhez mérten évről-évre pótolni igyekszik". A bentlakás korszerű egészségügyi és pedagógiai követelményeknek megfelelő gyökeres átalakítása egyrészt a kollégium nehéz anyagi helyzete, másrészt a tanítóképzés átszervezése miatt nem volt lehetséges. Felhívta azonban építtető bizottságát, „hogy a majd felszabaduló helyiségek felhasználására és beosztására készítsen tervet és e terv keretén belül mindazon jelenleg bentlakás céljait szolgáló helyiségek rendbehozására, amelyek előreláthatólag a jövőben is a tanítóképző-intézeti internátus céljául szolgálnak, már a folyó költségvetés során megfelelő előírásról és fedezetről gondoskodjék." Egyben a tanítóképző-intézet dologi és nevelési állapotának a megvizsgálását a maga részéről is javasolja. Az egyházkerületi közgyűlés a kollégiumi igazgató-tanács javaslaita alapján a kollégiumi tanítóképző-intézetben a dologi és nevelési állapotnak az egyetemes tanügyi bizottság által kivánt megvizsgáltatását szükségesnek nem tartja, mert állapotáról évenkénti vizsgálat eredményeképpen kellőleg tájékozva van. ,,Az egyetemes tanügyi bizottság által kifogásolt állapot javítására a mai nehéz körülmények között is minden lehetőt megtesz, így a kollégium folyó tanévi költségvetésébe felvette a kollégium nyitott folyosójának beüvegeztetését, a folyosókon ruha* szekrények elhelyezését és a tanuló-szobák padlózását. E munkálatok jórészt el is készültek. Az egyetemes konvent az iskolaügyi bizottság javaslatára a tiszántúli egyházkerület határozatát megnyugvással tudomásul veszi. 273. A tiszáninneni református egyházkerület közgyűlése 441942. számú határozatában tárgyalta Szilágyi István miskolci vallásoktató lelkész indítványát, melyben azzal a kérdéssel fordul a közgyűléshez, hogy ,,a miskolci evangélikus tanítóképző-intézetben végzett református növendékek számára nyújtson az egyházkerület lehetőséget a református kántori képesítés megszerzésére. Elgondolása szerint: az egyházkerület alkalmazna a miskolci evangélikus tanítóképző-intézetnél, a 90—100 református növendék számára egy „jó minősítésű" kántortanítót, aki az I—EH. évfolyamon az egyházi éneket, a IV—V. évfolyamon a kántori és karnagyi képzést végezné. A miskolci Kossuth utcai templom orgonája alkalmas volna az orgonisták képzésére. A kántorképesítő bizottság Miskolcon is összeülhetne a vizsgára, mert tudomása szerint a vizsgázók 25 P dijat fi-