A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

364 1943. május 20. — 256—257. zés útján. 4. A kinevezési jogot gyakorló püspök a rendelkezésére álló okmányok alapján inkább az igazság és a szociális szempontokra figyelemmel járna el a tanítók alkalmazásánál, mint a korteskedés által felzaklatott presbitérium a választás alkalmával. 5. A bármely okból áthelyezendő tanító elhelyezése is inkább biztosítva volna a kinevezési rendszer mellett, mint a mai állapotok között, különösen, ha erről egyetemes szabályrendelet intézkedik. 6. Az igazgató-tanítók kinevezés útján való alkalmazása sok súrlódási felületet küszöbölne ki a tanítótestület tagjai között. Az egyetemes konvent a felterjesztést az országos zsinathoz teszi át. 257. (95.) Az egyetemes konvent elnöksége 11.684/1942. sz. a. közölte az egyetemes tanügyi bizottság népiskolai szakbizottságának előadójával, hogy értesülése szerint a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatályon kivül helyezte azt a rendelkezést, amely szerint új népiskolai vezerkönyveket nem szabad kiadni. Ennek folytán már is megindúlt egyrészt az állami, másrészt a római katolikus népiskolai tantervnek megfelelő új népiskolai vezérkönyvek elkészítési munkája. Nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a református népiskolai tanítók az állami, illetve római katholikus tantervhez írt vezérkönyvek megjelenésével legalább egyidőben hozzájuthassanak a református népiskolai vezérkönyvekhez. Felhívta előadót, hívja fel a református tanítók figyelmét alkalmas módon (esetleg az ORTE hivatalos lapja útján) a református népiskolai vezérkönyvek mielőbbi megjelenéséhez fűződő érdekekre s buzdítsa az arra alkalmasakat ilyen vezérkönyvek megírására. Célszerűnek látná, ha előadó ezt a kérdést az egyetemes tanügyi bizottság ülésén is előterjesztené. Az egyetemes tanügyi bizottság népiskolai szakbizottságának előadója szerint is az új református népiskolai tanításterv kétségtelenül sokkal hatásosabban szolgálná a református szellemű nevelést, ha alkalmas vezérkönyvek is támogatnák. Református írótábort kell teremteni református tankönyvek és vezérkönyvek szerkesztésére, az erre alkalmas református pedagógus írókat össze kell hozni, nagy szellemi megmozdúlásra kell késztetni. A Tanítók Lapjában esetleg közzéteendő felhívást nem látja teljesen célravezetőnek, azért ilyen irányú lépést még nem is tett. Pályázat útján sem lehet e kérdést véleménye szerint megoldani. Megbízatással talán menne a dolog, de ha a vezérkönyv nem sikerülne, akkor erősödnék