A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

1943. május 20. — 252—253. 361 tiszántúli és délvidéki püspököt a vezetésük alatt álló egyházkerület valamennyi népiskolájára vonatkozólag hasonló módon való rendelkezésre kérte. Az egyetemes konvent a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr rendeletét tudomásul veszi, az elnökség intézkedését jóváhagyja. 253. (91.) Az Orsz. Reformcáus Tanító-Egyesület 1943. február 2-án kelt felterjesztése szerint az új állami tanterv alapján készült Református Tanításterv és Útmutatást a református tanítóság nagy örömmel fogadta. Általában az a vélemény alakult ki a református tanítóság kebelében, de meg a rajta kivül álló tanítói közfelfogásban is, hogy ez a munkálat egészen elsőrangú munka, az állami tanítástervnél minden vonatkozásban jobb, s református köznevelésünkre jótékony hatású lesz. A jó tanításterv azonban magában véve még nem tudja biztosítani azt a szellemet, melynek református iskoláinkból ki kell sugározni. A jó tanítástervhez jó tankönyvek és vezérkönyvek kellenek. A használatban lévő népiskolai tankönyvek nem felelnek meg a református tanítástervnek, mint ahogy más jellegű iskolákban használatban lévő tankönyvek sem felelnek meg az új állami tantervnek. Az anyagelosztás más a nyolcosztályos népiskolában, mint volt a hatosztályos népiskolában. Gondoskodni kell arról, hogy amint a viszonyok lehetővé teszik, a tanítástervnek megfelelő tankönyvékkel láttassanak el népiskoláink. S ennél a kérdésnél az a legfontosabb, hogy református népiskoláinkban használatba kerülő tankönyvek jók legyenek, olyan jók, mint a református tanításterv. Mivel pedig ez, a közfelfogás szerint jobb, mint az állami tanterv, úgy a református népiskoláinkban használatos tankönyveink is kell, hogy jobbak legyenek, mint másjellegű iskolákban használatosak. Hogy ez eléressék, az a felfogása, hogy népiskoláinkban akkor lesznek az eddiginél jobb tankönyvek, ha azokat kiváló elméleti és gyakorlati pedagógus népiskolai tanítók írják. Ezt a célt úgy gondolja elérni,, ha az egyetemes konvent az Országos Református TanítóEgyesületet bízza meg az összes tankönyvek előállításával, megírásával. Ilyen javaslattal már 1935-ben fordult a tanügyi bizottsághoz, felterjesztésének sorsáról értesítést nem kapott. Most megismétli kérését, s természetesnek tartva, hogy az így előállított, megírt tankönyvek is megfelelő, szokott bírálat alá kerüljenek.