A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

1943. május 19. — 192—193. 259 az adózó magyarság különféle társadalmi rétegei, helyzetükhöz illeszkedő igazságos arány szerint, vállalják. A tiszántúli egyházkerület határozata ugyanebből az igazságot és méltányos teherviselésit kívánó szellemből fakad s egyetemes konventünk reméli, hogy a miniszter úr a terhek egy részét áthárítja a gyermeknevelő szülők válláról, gondtalanabb és teherbíróbb intézményekre ós egyénekre. Annak elismerése mellett, hogy a tanulók által lefizetett díjak csak két esztendőn át fedezik a költségeket s azon túl az állam segélyezi az alapot s így közvetve más adózók is hozzájárulnak a terhek viseléséhez, az egyetemes konvent utasítja előadóját, hogy az állami szerveknél és az országos bizottságban az itt kifejezésre juttatott álláspontot képviselje. 193. (33.) Tárczy Árpád sárospataki gimnáziumi igazgató 1942. jún. 17-én 1203/1941/42. sz. a. kérdést intézett az egyetemes konvent elnökségéhez, kérvén annak megállapítását, hogy a Tehetségmentő Alap neveltjei milyen tanulmányi eredmény után veszthetik el ösztöndíjukat, mivel erről a konvent 254/1942. sz. határozata nem intézkedik. Kéri továbbá, hogy az 5239/1942. sz. körlevél által elrendelt kimutatásban a kérdőpontok precizirozását és annak eldöntését, hogy a megbukott javítóvizsgás a javítóvizsgásokra kirótt 25 pengőn kívül tartozik-e fizetni 50 pengőt is, ha ismétlőnek beiratkozik. Az elnökség 1942. július 10-én közölte, hogy 1. mivel a konvent az államihoz hasonló Református Tehetségmentő Alapot hívott életre, ebből következik, hogy a tanulók ugyanolyan feltételek mellett élvezik és vesztik el a támogatást, mint ahogy azt a 57.436/1941. sz. vk. min. rendelet előrja; 2. mivel az állami rendelkezés sem tesz különbséget éwégi összefoglaláson, vagy sikertelen javítón bukott ismétlő tanulók között s a javítóvizsgálatkor már fizetett 25 pengőn felül az 50 pengőt is kirójja, ha az üyen tanuló ismétlőnek iratkozik be, nem lát mentséget a nemzeti és egyházi szempontból is terhet jelentő bukdácsoló tanulók költségeinek egyhítesére, végül, hogy 3. e kérdéseket határozott rendelkezés céljából az egyetemes konvent elé terjeszti. Az egyetemes konvent az egyetemes tanügyi bizottság javaslatára kimondja, hogy a Református Tehetségmentő ^lap terhén nevelt tanulók ugyanolyan feltételek mellett veszítik el ösztöndíjukat, mint ahogy azt az állami intézetek 17*