A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

.240 1943. május 19. — 179. iskolafelügyelet, a v. k. minisztérium és tankerületi főigazgatóság által rendezett tanfolyamok, értekezletek hathatós tényezői a didaktikai színvonal emelkedésének. Vezérkönyvre tehát a középiskolában általában nincs szükség, csak abban az esetben foroghat fenn középiskolában üy vezérkönyv szüksége, ha egy-egy tantárgy tanításában, tananyagában és módszerében egészen új rend, a régivel ellenkező módszeres eljárás lép életbe, ha a tanterv és utasítás széles kereteket ad, amely kereteknek megtöltése a tanárra vár. Ez az eset áll fenn a gimnáziumban és leánygimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanítására vonatkozásban. A Tanterv és Utasítás szerint a magyar nyelv és irodalom tanításának tárgyi és formális célkitűzése annyira eltérő az előző tantervek és utasítások magyarnyelvi célkitűzéseitől, hogy a tanárt teljesen új feladatok elé állítják, amelyekre egyetemi tanulmányai idején sem nyert előkészítést. A magyar nyelv és irodalomból tehát tanácsos volna ilyen vezérkönyv kiadása, a vezérkönyv különösebb tekintettel lehetne a református szempontokra, a magyar reformátusság nemzeti értékeire is .E vezérkönyvnek azonban nem sablonokat kellene adni, mint általában adnak a vezérkönyvek, hanem gondolatkeltők lennének, iránytjelölők, elmélyedésre ösztönzők. A beszédnek a vezérkönyvekre vonatkozó része inkább a narratív tárgyakra vonatkozhatott, így elsősorban a történelemre. De itt sem érnénk célt a vezérkönywel. A tanárnak kádból kell meríteni a tanítványainak szánt pohárnyi ismeretet. Különösebben áll ez a megállapítás a történelem tanítására. A történelem tanárának a tankönyvnél sokkal bővebb feldolgozásokat, monográfiákat, a fontosabb kútfőket, forrásokat ismernie és használnia kell az órára való előkészületre, ha dolgát jól akarja végezni. Sokkal célravezetőbb lenne a történelmi vezérkönyvnél egy forrásszemelvényeket tartalmazó történelmi olvasókönyv, melyből a tanár nemcsak otthon okúihatna, hanem amelyik alkalmas lenne arra is, hogy belőle a tanár szemléltető részeket olvasson fel a tanórákon is. Ily protestáns, illetőleg református történelmi olvasókönyvben a református szempontok erőteljesen érvényesülhetnének s a történelemnek, mint tantárgynak nevelő értékét növelné. Természetesen kívánatos pedagógiai szakkönyvek kiadása is, szükség van gondosan szerkesztett pedagógiai folyóiratokra, amelyek az érdeklődést állandóan ébren tart-