A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

.127 1943. május 19. — 127—128—129. tés (kongrua) és az állami korpótlék, végül a lakáspénz, vagy az utóbbi helyett a természetbeni lakás béregyenértéke tartozik, — s így felebbezőnek egyéb jövedelme a nyugdíjjogosultság alapjául be nem számítható. Ugyancsak elutasítja a tagsági díj fizetése alóli mentesítés iránti kérelmével is, mert az 1938. évi XI. egyh. t.-c. 14. §-a szerint a javadalom 5%-a tagsági díj címén mindad dig fizetendő, amíg a tagság meg nem szűnik. 133. Tárgyaltatott Kováts Sándor volt székelyböői lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1942. évi március hó 25. napján hozott 1547/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a nevezett végkielégítés iránti kérelmével elutasíthatott, mivel jogerős fegyelmi ítélettel hivatalvesztésre ítéltetett s az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 16. §-ának d) pontja szerint sem a maga, sem pedig özvegye és árvája részére ellátásra igényt nem tarthat a nyugdíjintézetnek az a tagja, aki hivatalvesztést kimondó jogerős ítélettel mozdíttatik el. Felebbezésében előadja, hogy nyugdíja el nem vehető, mivel mint az erdélyi egyházkerület lelkésze fizette a nyugdíjjárulékot a román államtól kiutalt fizetésből. Továbbá előadja, hogy a reá kimondott ítélet nem erkölcsi vagy más bűncselekmény miatt /történt, hanem azért, mert állítólag hithűségbe ütköző dolgot hirdetett. Végül a bekecsaljai egyházmegyei bíróság ítéletét annakidsjén abban a feltevésben nem felebbezte meg, hogy „nyugdíja utólag lesz elintézve", mivel az ítéletben erre vonatkozólag semmi határozat nem történt. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, s az intéző-bizottság határozatát helyes indokainál fogva helybenhagyja. 134. Tárgyaltatott Kozma László sztánai lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1942. évi szeptember hó 8. napján hozott 2096/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett az országos református lelkészi nyugdíjintézetbe 1911. évi január hó 1-től számított jogosultsággal vétetett fel. Felebbező azt kéri, hogy nyugdíjjogosultságának kezdőpontja 1904. január 1-vel állapíttassék meg.