A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

110 1943. május 19. — 104—105—106. 100. Tárgyalt atott Barabás Gábor zágoni lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1942. évi szeptember hó 8. napján hozott 11.412/1941. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett az országos református lelkészi nyugdíjintézetbe 1919. évi január hó 1-től számított jogosultsággal vétetett fel. Felebbező azt kéri, hogy nyugdíjjogosultságának kezdő pontja 1917. január 1-vel állapíttassék meg, mivel az erdélyi egyházkerület nyugdíj és özvegy-árva-gyámintézetének is ettől az időponttól volt tagja. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 7. §-ának harmadik bekezdése szerint a nyugdíjjogosultságba csakis a második lelkészképesítő vizsga letétele után eltöltött szolgálati idő számítható be, már pedig felebbező a második lelkészképesítő vizsgát 1918. december hó 21-én tette le. 101. Tárgyaltatott Baranyay Károly nyug. diósjenői lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1942. évi november hó 6. napján hozott 10.152/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal Baranyay Károly 1943. január 1től 44 betöltött szolgálati év és 3.000 P javadalom alapján évi 3.000 P nyugdíjjal nyugdíjaztatott. Felebbező nyugdíjának 4.000 P-re leendő felemelését kéri, mert ő a 65. életévét 1938. január l-e előtt betöltötte s így az 1933. évi IX. egy. t.-c. 6. §-ának utolsó bekezdése szerint a nyugdíjintézetbe tagúi nem lett volna felvehető s így ha elnézésből felvétetett s 5.000 P javadalom alapján járulékkal rovatott meg, az volna méltányos, ha nyugdíja a középarányos összegben állapíttatnék meg. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert az 1933. évi IX. egyh. t.-c. 6. §-ának utolsó bekezdésében foglalt felvételi tilalom a nyugdíjintézet szervezésekor, 1938. január 1-én hivatalban volt lelkipásztorokra — a 6. §. 1. bekezdéséből és a 110/1938. számú konventi határozat 6. pontjából kitűnőleg — nem vonatkozik s mert a kiméleti idő alatt történő nyugdíjazásoknál az idézett egyházi törvénycikk 4. íjának 2. bekezdése szerint még a régi (az 1904. évi VTI. egyh. t.-c.) rendelkezései az irányadók s így felebbező nyugdíja 3.000 P-bsn törvényes alapon állapíttatott meg.