A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.
1942. május 6-7.
60 1942. május 6. — 61. Évkönyv. A tiszántúli egyházkerület sajtóalapjának támogatásával jelent meg közel 9 ívnyi tartalommal. Két értekezés van benne: Balassa Iván doktori disszertációja (A debereceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse c.) és dr. Varga Zoltán előadó tanár értekezése (Politikai okok az 1791. évi zsinati végzések szentesítésének elmaradásában c.). Az idén évkönyvünket az erdélyi visszakerült református középiskoláknak is megküldöttük, pótolva részükre az eddig megjelent évfolyamokat is. Vallásos nevelés. Gondot fordított az intézet tagjai vallásos nevelésére. Erre szolgáltak a szerda esti bibliaórák, az őszi és tavaszi hónapokban tartott esti áhítatok a Kollégium oratóriumában, az ugyanott rendezett ú. n. egyetemi istentiszteletek, valamint a világnézeti előadások a hittudományok és a filozófia köréből, amelyekhez ezidén a történelem nevelő szelleme járult. Tagjaink résztvettek a kollégiumi ifjúság legációiban is a nagy ünnepek alkalmával. A tanárképző fejlesztése. Az egyházkerületi közgyűlés 292/1940. számú határozatával elvileg elfogadta a tanárképző végleges kifejlesztésére nézve az előadói testület előterjesztése alapján a tanárképző revíziójára kiküldött bizottság javaslatait, felemelte a világnézeti, magyar és német iradalmi előadások óraszámát, visszaállította a könyvtár eredeti hitelkeretét, kimondta a könyvtár szemináriumszerű elhelyezését az egyetemi internátus III. emeletének felépítése után, végül megbízta a kollégiumi intéző tanácsot, hogy ,,az intézmény kifejlesztése és ügyeinek minél alaposabb intézése érdekében az igazgatói állás szervezésére a pénzügyi előfeltételek részletes feltárásával még a folyó tanév folyamán tegyen minden kérdésre kiterjedő javaslatot". Egyetemes Konventünk pedig 251/1941. számú határozatával kimondotta, hogy „. .. a debreceni református kollégium tanárképző intézetét az egyetemes magyar református egyház tanárképzőjének tekinti ós gondjaiba veszi". Ezek a nagyjelentőségű határozatok reménységet keltenek aziránt, hogy a 16 év óta ideiglenes szervezettel, sok anyagi gonddal és nehézséggel működő, s az ország igen sok református gimnáziuma számára tanárt nevelő intézmény végre állandó szervezetet nyer, s egyházunk szempontjából oly jelentős nevelőmunkáját az eddiginél is nagyobb eredménnyel végezheti. Ennek -előfeltétele, hogy az intézmény mint az egyetemes református egy-