A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.
1942. május 6-7.
486 1942. május 7. — 402—403—404—405. mes névtár sfcb., árának megfizetése megzavarja az egyházközség vagyoni egyensúlyát. 403. A tiszántúli egyházkerület felterjeszti a konvent 294/1938. számú határozatára hivatkozással 230/1941. szám alatt az egyházi adók arányos kivetése tárgyában adott jelentését. Tudomásul szolgál. 404. A tiszántúli egyházkerület felterjeszti a mezőgyáni egyházközségnek, illetve a nagyszalontai egyházmegyének a külbirtokosok adókulcsának megváltoztatására vonatkozó határozatát. Az egyetemes konvent, arra való tekintettel, hogy a zsinat e kérdésben legutóbb már elvi határozatot hozott, a kérdés felett napirendre tér. 405. A dunamelléki egyházkerület 51/1941. és a dunántúli egyházkerület közgyűlése 42/1941. számú határozataikkal kérik az egyetemes korventnek a vallás- és közoktatásügyi, illetve a pénzügyminiszter úrnál való közbenjárását az egyházi adóknak együttes adókezelésbe minden feltétel nélkül való vétele érdekében. Dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos csatolja az ügyhöz a büdszentmihályi egyházközség ügyét. A büdszentmihályi egyházközség adója 1927. óta együttes kezelésben volt, de 1941-ben, mert az állami alapadók 48%-át tévő egyházi adókat szed s így az adózók fizetőképességét veszélyezteti, a pénzügyminisztérium az együttes kezelésbe vételt nem engedélyezte. Büdszentmihály 13 tanerős népiskolát tart fenn. Az egyetemes konvent teljes megértéssel fogadja a m. kir. pénzügyminiszter úrnak 138.889/1940. VIII. szám alatt az egyházi adó együttes adókezelésbe adása tárgyában kelt átiratát. Méltányolja azt az igyekezetét, hogy a magyar állampolgárok adófizetőképességét kímélni törekszik, ez azonban csak oly mértékig hasznos, amíg nemzeti, kulturális értékek lerombolásával nem jár. A református egyház nem öncélúságból vet ki egyházi adókat, hanem azért, hogy a magyar nemzetnek Istenben hivő, tiszta erkölcsű és jó magyar érzésű állampolgárokat neveljen. Az egyháznak ezt a hivatásszerű jogát az államkormány még akkor is elismerte, mikor az uralkodó szempontjából ilyen magyarokat nevelni nem volt kívánatos. Az elismerés később támogatássá lett anynyira, hogy ha elvette az állam az iskolákban a tandíjszedés \ " . .