A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

1942. május 6. — 53—54—55. - 41 valóban.a lelkésztanítókat olyan helyzetbe, hogy kettős tisztüknek, a lelkipásztori és tanítói munkának tényleg nem képesek eleget tenni; 3. valamint nyilvánítsanak véleményt az egyházkerületek, hogy törpe gyülekezetek egymással társítása esetén a tanítói munka hogy lenne megoldva. Az egyetemes konvent fenti felhívására csak két egyházkerü­letünk nyilvánított véleményt. A tiszántúli egyházkerület ugyanis 1941. évi november hó 26. és következő napjain tartott közgyűlése 183. számú jegyzőkönyvi pontjában egyetemes konventünk elé terjeszti, hogy sem az első, sem a másGdik kérdésre választ adni nem tud, mivel véleményük szerint lelkésztanítóságok az egyházkerület területén nincsenek. A dunántúli egyházkerület pedig 1941. évi november hó 12—13. napjain tartott közgyűlése 272. számú határozatával: 1. tudomásul veszi az egyetemes konvent azon határozatát, hogy a lelkésztanító­ságok megszüntetésére nézve az időt még nem látja elérkezettnek; 2. felhívja a kebelbeli egyházmegyéket, hogy ha a lelkésztanítókép­zés visszaállítását szükségesnek látják, mivel véleményük szerint lelkésztanítók hiányában végveszély fenyegeti történelmi egyházaik egész sorát, tegyenek javaslatot arra nézve, hogyan volna a Dunán­túl már régebben megszűnt lelkésztanítóképzés visszaállítható és 3. a konvent határozatának harmadik része megdöbbenést vált ki az egyházkerületi közgyűlésből, ha abban a határozatban nem az iskola, hanem a lelkészi-állás, a gyülekezet fenntartása tekintetében való társulásra kell gondolnia. Mert bármennyire tudatában van is az egyházkerületi közgyűlés azoknak a nehézségeknek, amelyek a kis • gyülekezetek fenntartásával járnak, úgy érzi, hogy minden nehéz­ség ellenére is nem járulhatna hozzá történelmi egyházközségek ön­állóságának megszüntetéséhez, ami a társítással együttjárna. Rá­mutat az. egyházkerületi határozat arra, hogy a dunántúli reformá­tus gyülekezetek sokszor, idegenajkúak közé ékelten tartják és vé­delmezik a kálvinizmus és magyarság fáklyáját. Lelkész és tanító nélkül elkerülhetetlen mindkettő pusztulása. Az egyetemes magyar­ság és az egyetemes reformátusság fontos érdeke a dunántúli ma­gyarság és réformátusság • fennmaradása és ha szükséges, megmen­tése is. Azért arra kéri az egyházkerületi közgyűlés az egyetemes konventet, hogy a törpegyülekezetek társításának gondolatát vegye le a napirendről és református magyar népünk megmentése érdeké­ben az egyetemes magyar reformátusság szolidaritását és áldozat­készségét kísérelje megnyerni a törpegyülekezetek fenn tarthatására.

Next

/
Thumbnails
Contents