A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

294 1942. május 6. — 168.209. Tárgyaltatott Kossár István kamocsai lelkipásztor felebbezésea lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi december hó 4. napján hozott 11.308/1940. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a bizottság a nevezett lelkipásztort az országos református lelkészi nyugdíjintézetbe 1930. évi január hó 1. napjától számított nyugdíjjogosultsággal vette fel és terhére 10 év alatt fizetendő 3875.70 P belépési járulékot rótt ki. Felebbezésében előadja, hogy az 1928. évi július 17-én kelt 124. számú volt csehszlovák kormányrendelet a lelkészség fizetésének rendezését állapította meg s visszamenő hatállyal mint segédlelkészt 1926. szeptember 1-től vette fel nyugdíjbiztosítás alá. Ezen időtől fogva 1938. évi november hó végéig fizette a nyugdíjjárulékot. Az intéző-bizottság ezen jogos követelést figyelembe nem véve, szolgálatát nem 1926. szeptember 12-től, hanem csak 1930. január 1-től számította be nyugdíjjogosultságába. Miután pedig a visszacsatolás folytán a csehszlovák államtól nyert teljes nyugdíjjogosultságát, valamint a befizetett nyugdíjjárulék összegét elvesztette, kéri a terhére kirótt belépési járulékok és tagsági díjak 1938. november hó 30-ig való elengedését. Az egyetemes konvent a kérelmet elutasítja. Az egyetemes konvent az 1941. évi 172. számú határozat b) pontja szerint a visszatért felvidéki és kárpátaljai területek lelkipásztorait és egyéb nyugdíjintézeti tagságra jogosult egyházi tisztviselőit a nyugdíj intézeti intéző-bizottság által 1941. január 1-től az országos református lelkészi nyugdíjintézet kötelékébe felvenni rendelte, még pedig azokat, akik szolgálatukat az impériumváltozás (1938. november 2.) előtt kezdették meg, belépési járulékkal való megrovás nélkül, az impériumváltozás óta szolgálatbalépetteket pedig belépési járulék fizetésének kötelezettsége mellett. Minthogy Kossár István a hazai jogszabályok szerint nyugdíjintézeti tagságra jogosító lelkipásztori állását 1939. február hó 14-én foglalta el, lelkipásztori állását megelőzőleg pedig mint segédlelkész nem töltött be a magyarországi református egyház törvényei szerint is nyugdíjintézeti tagságra jogosító állást, ennélfogva a kérelmet el kellett utasítani annak ellenére, hogy segédlelkészi szolgálata után a nyugdíjjárulékokat a volt csehszlovák állam pénztárába befizette. •