A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

:290 1942. május 7. — 199—200—201. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja s az intéző-bizottság határozatát indokainál fogva helybenhagyja. 200. Tárgyaltatott Gócz Lajos magyargoroszlói lelkipásztor özvegyének felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi október hó 6. napján hozott 8497/1941. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett özvegy részére 1941. évi szeptember hó 1-től özvegysége tartamára évi 960 P nyugdíj állapíttatott meg. Az özvegy kéri, hogy nyugdíja a férje halálát követő hó 1. napjától, vagyis 1941. március hó 1-től folyósíttassék, mert a szilágyszolnoki egyházmegyében és az egész erdélyi egyházkerületben az volt a szokás, hogy az özvegynek jogában állott vagy a kegyeleti idő, vagy pedig az özvegyi ellátás igénybevétele között választani. Előadja továbbá, hogy az 1904. évi VII. t.-c. nem tartalmaz olyan korlátozást, hogy az özvegyi nyugdíjat csak a kegyeleti idő lejártát követő hónap elsejétől lehet megállapítani, illetve igényelni, mint ahogy ez már benne foglaltatik az 1933. évi IX. t.-c. 27. §-ában, az 1933. évi IX. t.-c. pedig csak 1942. január hó 1-én lép életbe az erdélyi országrészeken, addig pedig a régi törvények és szabályok az irányadók. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja s az intéző-bizottság határozatát helybenhagyja, mert az 1933. évi IX. t.-c. 27. §-ának második bekezdése szerint az özvegyi és kegyeleti időre ellátást az esetben sem lehet megállapítani, ha arról a jogosult lemondott. Téves az özvegynek az az állítása, hogy az 1933. évi IX. egyh. t.-c. az erdélyi országrészekben csak 1942. január hó 1-ével lép életbe. Az egyetemes konvent az 1941. évi III. egyh. t.-c. 9. §-ában nyert felhatalmazása alapján az országos református lelkészi nyugdíjintézetről szóló 1933. évi IX. egyh. törvénycikket ugyanis a Magyarországhoz visszacsatolt keleti és erdélyi részeken már 1941. január 1-vel léptette életbe. 201. Tárgyaltatott Györké Endre tiszaágteleki lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi december hó 4. napján hozott 9407/1940. számú határozata ellen. s A szóbanforgó határozattal a nevezett nyugdíjjogosultságának kezdőpontja az 1921. január 1-ében állapíttatott meg.