A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

1942. május 6. — 172. 275 ház a tulajdonosa és fenntartója s annak vagyonkezeléséért és a törvényben megállapított nyugdíjak folyósításáért teljes garanciát vállal; kívánja a 2. §.2. bekezdésének törlését, amely szerint a nyugdíjintézet a jogosultakkal szemben fennálló kötelezettségeit csak saját tiszta jövedelmének erejéig teljesíti; a 33%-os belépési járulék felét az egyházközségekre kívánja hárítani; a tagsági díj fizetésének kötelezettségét a tag és az állásfenntartó között olyképen kívánja megosztani, hogy annak 3/13 részét a tag, 10/13 részét az állásfenntartó viselje; 40 évet meghaladó szolgálat esetén nyugdíjjárulék ne követeltessék; a visszatért területen szolgáló lelkipásztorok és hozzátartozóik nyugdíjellátásának terhét ne a nyugdíjintézet, hanem az egyetemes egyház és a magyar állam viselje; az egyetemes konventnek a 21. §-ban fenntartott joga,' hogy a felemelt özvegyi nyugdíjat szükség esetén a törvényben megszabott mértékre ismét leszállíthassa, töröltessék; kívánatosnak és szükségesnek mondja, hogy a'nyugdíjintézet intéző-bizottságának tagjai olyanok legyenek, akik maguk is tagjai a nyugdíjintézetnek; a tagsági díj kulcsa progresszív legyen; a nyugdíjintézet gazdálkodásáról az egyházi közvélemény tájékoztassék; a nyugdíjtörvény tervezett revíziójánál az evangélikus lelkészi nyugdíjintézet szabályzata szolgáljon mintául. Ugyancsak a tiszántúli egyházkerület 1941. november 26-i közgyűlése 221. számú határozatában a mai megnehezült viszonyok mellett teljesen indokoltnak és méltányosnak tartja a beregi egyházmegye ama kérését, hogy a nyugdíjintézeti járulék ne emeltessék és ha elkerülhetetlen a járulékok felemelése, úgy ez a lelkészi korpótlékok és az adócsökkentési segélyek százszázalékos folyósításával kapcsoltassék össze. • > A debreceni nyugdíjas református lelkipásztorok testvéri közössége 1942. január 6-án tartott értekezletéből a lelkészi nyugdíjaknak az állami tisztviselők nyugdíja színvonaláig felemelése érdekében legalább 50%-os drágasági pótlék kiutalását kéri. A békésbánáti egyházmegye segédlelkészei pedig 1942. január 13—15. napjain tartott konferenciájuk határozatából a törvény oly értelmű módosítását kérik, hogy minden a n. lelkészképesítő vizsgát letett, bármiféle lelkészi szolgálatot teljesítő lelkész számára a nyugdíjintézetbe való belépés lehetővé tétessék s amennyiben erre csak díjlevéllel bíró lelkészek lehetnek jogosultak, a törvényhozás rendelje el minden lelkészi oklevéllel rendelkező segédlelkész számára megfelelő díjlevél adását s ezzel együtt a segédlelkészi fizetések egységesítését és fizetési osztályba sorozását. Ugyanezen előterjesztésükben állást foglalnak a békésbánáti segédlelkészek a nyugdíjintézet 18*