A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

1942. május 6. — 147. 233 147. Az egyetemes konvent 92/1941. szám alatt hozott határozatával arra való hivatkozással, hogy a missziói egyházak részére segélyt a részükre jutó missziói segély terhére az egyházkerületek adnak, a békésbánáti egyházmegye elnökségének azt a kérelmét, amelyben Kétegyháza missziói egyházközség számára állandó évi segély megadását kérte, elbírálás és elintézés végett létette a tiszántúli egyházkerülethez. A tiszántúli egyházkerület 1941. november 26—27. napjain tartott közgyűlése 362/1941. szám alatt hozott határozatával megállapította, hogy a békésbánáti egyházmegye elnöksége Kétegyháza missziói egyházközség részére nem a missziói munka végzését lehetővé tévő segély megadását kérte, mert ilyenben a tiszántúli egyházkerületnek jutott missziói segély terhére fennállása óta amúgy is részesedett, hanem azon a címen kérte a Kétegyháza missziói egyházközség részére a segélyt, hogy ez az egyházközség önerejéből fenn nem állhat. Az egyházkerületi közgyűlés szerint az 1933. évi VTO. egyházi törvénycikk 3. §-a szerint az alaptőke gyarapítására és a missziói célokra fordítandó 15, illetőleg 35% leszámítása .után fennmaradó hányad évenként az ugyanezen törvénycikk 2. §. a) pontjában is megjelölt célra, tehát az önerejükből fenn nem tartható egyházközségek segélyezésére is használandó fel, ezért az egyházkerületi közgyűlés Kétegyháza missziói egyházközség állandó segélyezése érdekében tett előterjesztést érdemi elintézés végett újból felterjesztette az egyetemes konventre. Az egyetemes konvent — a közalap intéző-bizottságának javaslatára — a 92/1941. szám alatt hozott határozatát fenntartva, a kérvényt illetékes elintézés végett a tiszántúli egyházkerületnek újból visszaadja. Megállapítja az egyetemes konvent, hogy a közalap évi tiszta jövedelmének felosztásánál mindig többet juttatott missziói célra, mint amennyit a törvény előírt s ezt az általa helyesnek vallott gyakorlatot éppen azért követte és kívánja továbbra is követni, hogy az egyházkerületek a helyi viszonyok tökéletes ismeretében maguk határozhassák meg a missziói szempontokból felállítandó egyházközségek helyét és számát, s az -ezek fenntartására szükséges összeget a missziói segély címén rendelkezésükre bocsátott fedezet keretei között a tényleges szükségletek pontos számbavétele alapján maguk határozhassák meg.