A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.
1942. május 6-7.
216 1942. május 6. — 124—125—126—127. címen folyamodó egyházközségek közül sem kaphatnak azok, amelyek az utolsó három évben már segélyben részesültek, tőkesegélyt kapnak, vagy a közalapi járulékkal hátralékban vannak. — igyekezett szem előtt tartani az egyházkerületi közgyűléseknek a beérkezett kérvények elbírálására vonatkozó határozatát. Meg kell azonban említeni, hogy a tiszáninneni egyházkerület nem bírálta el és nem sorozta a kérvényeket, a tiszántúli egyházkerület pedig, bár a kérvényeket elbírálta és I., II., m. sorban való teljesítésre ajánlotta, a beérkezett s együttesen 65.238.— P-s közalapi egyszersmindenkori segély engedélyezésére vonatkozó kérvények közül 18.338.— P-s segély megadását hozta első helyen javaslatba. Köztudomású, hogy a közalap az egyházközségek segélyezésére évek óta 21—22.000 P-t tud a közalapi egyszersmindenkori segélyek című folyószámlára átutalni s az sem szorul indokolásra, hogy ebből az összegből a tiszántúli egyházkerület 18.000 P-t meghaladó segélyt nem kaphat, ezért felettébb kívánatosnak látszanék, ha a tiszáninneni és tiszántúli egyházkerület a másik két egyházkerület által követett és bevált gyakorlathoz hasonlóan az egyszersmindenkori segély iránti kérvényeket érdemben elbírálná s csak azokat a kérvényeket terjesztené fel, amelyek az engedélyezés feltételeinek mindenben megfelelnek s ezeket is az általa helyesnek ítélt sorrendbe sorozná. Ily módon elérhető volna, hogy mindenik egyházkerületből azok az egyházközségek részesüljenek segélyben, amelyek arra leginkább rászorultak s az országos közalap előadója is mentesülne az alól a teher alól, hogy a helyi viszonyokat nem ismerve, pusztán a néha igen ügyesen, néha kevésbbé szerencsésen megszerkesztett kérvények alapján legyen kénytelen javaslatát előterjeszteni. Ezért javasoljuk, méltóztassék a bizottság elnökét és előadóját megbízni, hogy a közalapi egyszersmindenkori segélyek engedélyezésének feltételeiről és módjáról szóló tájékoztatót készítsék el s közöljék a püspök, esperes urakkal. Egyben javasoljuk, méltóztassék a tiszáninneni és tiszántúli egyházkerületeket felhívni, hogy a közalapi egyszersmindenkori segély iránti kérvényeket az egyházkerületi közalapi bizottsággal érdemben tárgyaltassák le s utasítsák e bizottságot, hogy elsősorban való teljesítésre csak olyan összegig terjesszen elő javaslatot, amekkora összegű segély elnyerésére az egyházkerület a kialakult s állandónak tekinthető gyakorlat szerint valószínűleg számíthat.
