A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

JEGYZŐKÖNYV. ELSŐ ÜLÉS. 1942. évi május 6-án d. e. 9 órakor. Elnökök: Ravasz László dr. püspök és Balogh Jenő dr. egyházkerületi főgondnok. A jelenvoltak névsora a 10/1942. számú határozatban foglaltatik. 1. Ravasz László dr. dunamelléki püspök, az egyetemes konvent lelkészi elnöke, a 63. dicséret 1. versének eléneklése és az Efézusbeliekhez írott levél 3. része 14—21. verseinek felolvasása után buzgó imádsággal kezdi meg az ülést. 2. Balogh Jenő dr. dunántúli egyházkerületi főgondnok, az egyetemes konvent világi elnöke, az egyetemes konventnek Budapestre, 1942. évi május hó 6. napjának délelőtt 9 órájára összehívott ülését a következő beszéddel nyitja meg: Főtiszteletű Konvent! Több mint négyszáz esztendő óta nem először történik, hogy a magyar reformátusok — felismerve a súlyos kötelességeket, amelyek ítéletes időkben mi reánk is várnak és egyúttal teljes tudatában történelmi felelősségüknek, — komoly és mindenre elszánt elhatározással vállalják nemzeti és egyházi feladataik végzését. Az első világháború alatt hadseregünk s ennek sorában a hős magyar katonák milliói az ezeréves határok megmaradásáért küzdöttek. Akkor nehéz esztendőkön át aggódva figyeltem, hogy egyesek elhallgatva azt, hogy az akkor is reánk kényszerített védelmi háborúban Nagymagyarországnak területi* épségét kötelességünk megmenteni, — nem egyszer (bizonyára jóhiszemű tévedésből) megfontolatlan nyilatkozatokkal csökkentették a nemzetnek akkor is annyira szükséges elszántságát. Az ilyen népámítással szemben gróf Tisza István szóval és nyomtatvány útján hasztalanul iparkodott