A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

1942. május 6. — 84^85—86. 173 végezték az evangélikus vallásoktatók a református gyermekek vallásoktatását. Az egyházmegye ezt nem hagyta szó nélkül és utasította az ületékes lelkészeket, hogy ők vegyék kezükbe a református tanulók vallásoktatását. Csökle szórványaiban egy IV. éves theológus vállalta a 20 km. távolságban lakó tanulók vallásoktatását. Elrendelte az egyházmegye a konventi tankönyvek használatba vételének szigorúbb ellenőrzését is. A tatai egyházmegyében a jelentés kiemeli a győri vallásoktatás gondosságát és az ellenőrzésre tett intézkedéseket. Az egyházkerületi közgyűlés azonban az egyes visszásságokkal határozati javaslat formájában nem foglalkozott, hanem a szakbizottsági ülésben az egyházmegyei előadóknak egyenként figyelmébe ajánlja a hiányosságokat és felhívja őket azoknak saját hatáskörükben leendő megszüntetésére és orvoslására. A tiszáninneni egyházkerület külön vallásoktatási szakelőadót állított be az elemi, továbbképző és tanonciskolákban folyó vallásoktatás nyilvántartására és ellenőrzésére és pedig Nagy Józsefet, és külön a középiskolai vallásoktatás nyilvántartására és ellenőrzésére éspedig Pap Istvánt, ami a szóban levő konventi szabályzattal nem ellenkezik. Az elemi iskolákban folyó vallásoktatásról szóló jelentés kiemeli, hogy a kezdeti bizonytalanságok miatt ő sem tudott teljes képet nyújtani s bár fél attól, hogy ez a munka a személyi törzskönyvi lapok miatt az adminisztáció börtönébe kerül,, mégis az alsóborsodi és gömöri egyházmegyei szakelőadó jelentéséből kiérzi a vallásoktatás munkájának sok küzdelmét, örömét, keserűségét és eredményeit s azt, hogy a vallásoktatók törzskönyvi lapjaiban foglalt betűk is életre kelnek, ha az előadók munkájukat komolyan veszik. Nagyon helyesen érzi meg az előadó, hogy a gondosan kitöltött törzskönyvi lapok lehetővé teszik a hitoktatói munka megállapítását, biztatását, a segítségre szorulók és magánosan küzdő őrállók segítését. Jól látja, hogy az egyházmegyei vallásoktatási szakelőadó munkássága megérezteti a vallásoktatókkal, hogy munkájukat figyelemmel kíséri, munkájukra az egyház számít s nem hagyja őket egyedül. Jól látja az előadói jelentés a helyi viszonyok (tanterem-hiány, szórvány, nagy távolság, tankönyv-hiány stb.) miatt a vallásoktatás elé tornyosuló nehézségeket, a felszabadult területek átmeneti nehézségeit, valamint a vallásoktatók önfeláldozó munkásságát is. Jelentésében egyházmegyénként halad. Kiemeli az alsóborsodi egyházmegyei-szakelőadó gondos jelentését s azt, hogy a szakelőadó a legtöbb iskolát meglátogatta. A legtöbb helyen van gyermek-istentisztelet és vasárnapi iskola. Miskolc és