A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

116 1942.- május 6. — 69—70. séglet a szóbanforgó idő alatt 152 + 160 = 312 tanár. Sőt még ezt a szükségletet is növelik a következők: az erdélyi egyházkerület 7 intézetének tanárszükségletét nem tartalmazza a fenti számítás, pedig pl. a székelyudvarhelyi, ma még 2 osztályú gimnázium a szóbanforgó idő alatt fejlődik ki 8 osztályúvá. Gyönk és Szatmárnémeti (leány) azon fáradoznak, hogy 8 osztályúvá fejlődjenek. Továbbá Kecskemét (fiú) és Szatmárnémeti (fiú) csak 2 évről készítette számítását. Az ezek alapján megnövekedett tanárszükségletet tekinthetjük tényleges tanárszükségletnek, amely a reánk következő 8 év alatt legalább is 360 új tanárnak az alkalmazását követeli meg. Meg kell jegyezni, hogy majdnem mindenik jelentés megállapítja, már van tanárhiány. Néhányan megjelölik a hiány okát és tesznek is javaslatot a hiány megszüntetésére. így Budapest (fiú): „Magánvállalatok, sőt maga a vallás- és közoktatásügyi minisztérium is még végleges állásban levő tanárainkat is jobban fizetett állásba elviszik. Kívánatos volna, hogy az egyetemes konvent tegyen lépéseket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnál ennek a mind gyakrabban előforduló esetnek a megszüntetésére." Karcag: „A tanári pálya minden vonzó erejét elvesztette. Ma már egy-egy érettségizett csoportból egy vagy egy tanuló sem megy tanári pályára. Az olyan szociálisnak nem mondható intézkedés, amilyen a helyettes tanárság első évét segélydíjas óraadó minősítéssel erősen degredálta, nem járult hozzá a pálya vonzóerejének a növeléséhez. A tanári pálya, mely kiegyensúlyozott, nyugodt szellemi munkát, állandó tudományos továbbképzést kíván, különböző okoknál fogva zaklatottá vált. Legsúlyosabban esik latba, hogy szabad pályán aránytalanul kedvezőbbek az előhaladás feltételei. Zaklatottság megszüntetése, legalább is csökkentése megértő jóakarattal lehetséges." Kisújszállás: „Sem az állam, s így a társadalom sem részesíti a tanári munkát anyagi és erkölcsi tekintetben érdeme szerint megbecsülésben. Ezért fordulnak a tanulók inkább a kedvezőbb előmenetelt és nagyobb javadalmat igérő pályák felé. Tehát a tanárhiányon csak az segít, ha az eddiginél nagyobb javadalom és jobb előhaladás biztosításával a tanári pályát ismét vonzóvá és megbecsültté teszik." Szeghalom: „Egyetlen egy mód van a tanárhiány megszüntetésére, tisztességes fizetést kell adni a tanároknak. Addig azonban, amíg az a helyzet, hogy egy bíró fiatal korában 530 pengőt kap, ugyanakkor,' amikor a vele együtt végző tanárkortársa 180 pengőért dolgozik havonta, s amikor a gazdasági pálya akármelyik ágában játszva megkeresi azt, amit nálunk még az igazgatók sem kapnak meg, addig a tanárhiányt megszüntetni nem lehet." Sárospatak nem