A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

1941. május 6. — 54—61. Ot> KIE nemzeti szövetséggel a szorosabb együttmunkálkodás céljából tartott tárgyaláson nem tudtak egymáshoz közeledni, sőt a Pro Christo néhány hivatalos vezetőjével is támadt némi ellentétük. A Magyarországi Ökuménikus Ifjúsági Mozgalom útján fenntartották az összeköttetést a külföldi keresztyén, vagy protestáns ifjúsági mozgalmakkal is. A Szövetségnek az a törekvése, hogy a magyar szellemi élet valamennyi területéről összegyűjthesse a legtehetségesebb, református beállítottságú fiatalokat, még csak az előkészítő lépésekig jutott el. Főiskolás fiúinternátusuknak 25—28 között, a „Felvidéki" főiskolás fiúinternátusnak 14-es létszámban, a Középiskolás fiúinternátusnak 23-as létszámban, a Főiskolás leányinternátusnak 27-es létszámban' voltak lakói. Itt nagy feladatok mutatkoznak a fővárosba kerülő református diákifjúság gondozása és ellátása körül. A Menza először 56, azután 70 filléres árban ebédet, 36—50 fillérért pedig vacsorát adott naponként 60—70 személynek. A Menza reászorulna természetbeni adományokra, valamint olyan tőkére, amiből a szükséges élelmiszerkészletet nyáron beszerezhetné. A diákszociális osztály segélyként adott 3.183 ebédet és 3463 vacsorát, ezenkívül alkalmi lakbér- és tandíjsegélyeket havonként 260— 280 P összegben. A balatonszárszói üdülőtelep telkének védelmére kőgát építését tervezik, de a begyűlt adományokkal még nem lehetett megkezdeni ezt a munkát. Az egyetemes konvent a jelentést tudomásul veszi, a SDG Szövetséget érdeklődéséről, jóindulatáról s nagy céljai megvalósításában további támogató készségéről biztosítja. 63. (22.) A Magyar Református Diákok Soli Deo Glória Szövetsége felterjeszti Balla Péternek 1940-ben végzett zsoltár- és dalismereti munkájáról szóló jelentését. A jelentés szerint a belmissziói mozgalmak által megmozdított ifjúság, amely nehezen talált reá egyháza ősi énekeire, de könnyen kapott újszerű, idegen dallamokon, munkája folytán megkedvelte zsoltárainkat és régi egyházi énekeinket. Énekeink egyszólamú tanítása mellett előmozdította a többszólamú, harmóniás éneklést is, ősrégi világi énekeink felelevenítésével bevezette ifjúságunkat az örök magyar dallamkincsbe. Szolgálatát könynyűvé és kedvessé tette az. hogy lelkipásztorok és vallástanárok személyes meghívása útján jutott legtöbbször hallgatói elé. Közreműködött három nagyobb budapesti ünnepélyen, 22-szer gyülekezetben, 39-szer ifjúsági közösségben Budapesten, 74-szer ifjúság között vidéken, 9-szer társadalmi összejövetelen. A budapesti SDG-köz-pontban minden szombaton zsoltár- és énekórát tartott.