A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

1941. május 8. — 376. 515 Végül tisztelettel értesítem, hogy a fizetéskiegészítő államsegélyben nem részesülő rendes, helyettes és óraadó tanárokról a 9.140/1940. M. E. számú, illetve a 3.500/1940. M. E. számú rendelettel már gondoskodás történt." Az egyetemes konvent elnöksége a miniszteri iratot a konvent elnökségi tanácsa elé vitte. A tanács a következő határozattal válaszolt a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak fenti számú leiratára : ,,Az elnökségi tanács felkéri a konventi elnökséget, méltóztassék a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat értesíteni, hogy a református egyházi alkalmazottak (lelkészek, segédlelkészek, önálló énekvezérek, theológiai akadémiai tanárok, magasabb egyházi közületeknél rendszeresített s nyugdíjjogosultsággal egybekötött állásokon működő tisztviselők), ezek családtagjai, az ilyen nyugdíjasok, az üyenek özvegyei, árvái OTBA-jogcsultságának mielőbbi elismeréséhez fűződő nagy és felettébb sürgető érdekekre való tekintettel a-miniszter úr 10.152/1940. II. számú iratában foglaltakat tudomásul veszi s a tárgyalásoknak a közölt alapon való mielőbbi megindítását tisztelettel kéri. Az elnökségi tanács kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy az OTBA-járulékok kiszámításával, kirovásával, beszedésével, beszállításával és elszámolásával járó munka elvégzése éppenúgy nem lehet az egyházi főhatóságok (egyházkerületek, egyetemes konvent) feladata, amint nem az a nem állami tanszemélyzet (felekezeti tanárok, tanítók, az ilyen nyugdíjasok, illetve ezek özvegyei, árvái) OTBA-jogosultságával kapcsolatos ilyennemű munkák ellátása sem. Az elnökségi tanács véleménye szerint a református egyházi alkalmazottakról az OTBA útján való gondoskodás szociális feladat, amelynek vállalása elől az állam éppenúgy nem térhet ki s amelynek lebonyolítását éppenúgy vállalnia kell, amint vállalta az OTI s a MABI kötelékébe tartozók ellátásával kapcsolatos munkákat s nem hárította át, amint nem is háríthatta át a munkaadókra vagy azok szervezetére, sőt egyenesen kivette a munkaadók által létesített intézmények kezéből. Minthogy azonban ennek a kérdésnek az eldöntése, úgy látszik, meghaladja a 9.900/1938. M. E. számú rendelettel intézkedésre felhatalmazott m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter és pénzügyminiszter urak hatáskörét, az elnökségi tanács arra kéri a konventi elnökséget, hogy a helyzet feltárása mellett forduljon a m. kir. kormányhoz s kérje e kérdésnek kormányrendelettel (miniszter'tanácsi határozattal) leendő eldöntését. 33*