A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

1941. május 8. — 305—306—307. 413 nyilvánítsák helyettes minőségű tanítónak, tanárnak, akik ezen helyettes minőségű állások betöltésére az egyházi törvények rendelkezései szerint jogosultak. 306. A tiszai evangélikus egyházkerület felügyelője megküldi az egyetemes konvent elnökségének a rimaszombati egyesült protestáns gimnázium és a magyar állam között létesült szerződést 9 példányban további intézkedés céljából. E szerződést aláírták a rimaszombati egyesült protestáns gimnázium igazgatótanácsának képviselői, a rimaszombati református egyházközség lelkipásztora és főgondnoka, a gömörkishonti evangélikus egyházmegye esperese és felügyelője, a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke és felügyelője, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke és főgondnoka. Egyetemes konventünk a rimaszombati egyesült protestáns gimnázium és a magyar állam között létesült szerződésben foglaltakat jóváhagyólag tudomásul veszi, a szerződésnek az egyetemes konvent részéről történő aláírására az egyetemes konvent elnökségét felkéri. 307. Az Országos Református Tanáregyesület elnöksége 331941. szám alatt felterjeszti ez egyesület szociálpolitikai szakosztálya folyó évi február hó 1-én tartott gyűlésének a túlóradijak tárgyában hozott következő határozatát: „A túlóradijak megállapításában és fizetésében országszerte nagy a bizonytalanság és rendszertelenség. A túlórázásnak pedig csakis az lehet az oka, hogy a fenntartótestület valanülyen okból vagy nem tud, vagy nem akar elegendő számú tanárt választani. Ritkább az az eset, amikor az óraszámok megnövekedése teszi lehetetlenné (pl. a testnevelésnél) a rendszeresített állások közt a megfelelő heti óraszám szétosztását. Az egyes tanártestületek elszigetelten nem képesek vitába szállni ebben a kérdésben saját igazgatótanácsukkal és presbitériumukkal, kívánatos lenne azért, hogy egyrészt a református iskolák színvonalának hivatott őrei: felettes hatóságaink, másrészt az egész magyar református tanárság egyeteme álljon ki a tanári érdekek védelmére. Egyházi törvényeink az V. t.-c. 97. §-ában kimondják, hogy: „aki a kötelezettnél többet tanít, azért méltányos, óránként legalább a rendes tanári alapfizetés hányadának megfelelő díjban részesítendő." A magyar tanárság megérdemelné, hogy az egyházi törvények rendelkezéseit akkor is szigorúan tartsák meg, amikor azok a rendelkezések a tanárság érde-