A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

1941. május 7. — 278—279. 411 A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hivatkozott rendeletei a tanári, tanítói választásoknál a próbaszolgálati év beiktatásával új helyzetet teremtettek, szükségesnek tartja a püspök úr, hogy a próbaszolgálatos tanítók, tanárok helyettessé kinevezésére vonatkozólag az egyetemes konvent egységes eljárást állapítson meg. Mindezt autonómiánk védelmének egyetemes szempontja mellett még azért is különösképen szükségesnek tartja a püspök úr, mert a püspöki hatáskörnek ilyen természetű bővülése, még ha talán bizonyos szempontból kívánatosnak látszanék is, egyoldalú állami intézkedésre nem foganatosítható, erre egyedül egyházi törvényhozásunk volna hivatott. A tiszántúli püspök Sebestyén József csengersimai református próbaszolgálatos segélydijas tanítót 1941. január 1-i hatállyal helyettes tanítóvá kinevezte, mert nem akarta, hogy Sebestyén József magasabb államsegélye kiutalásában fennakadás álljon elő. Erről 1941. április 3-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat is értesítette, de egyidejűleg fenntartotta magának azt a jogot, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 2000/1941. eln. számú rendeletére az egyetemes konvent figyelmét felhívja, mert ennek a rendeletnek egyes intézkedéseit tételes egyházi törvényeinkkel és egész alkotmányunk szellemével nem tudja összeegyeztetni. Az egyetemes konvent nem tartja méltányosnak és időszerűnek a tanszemélyzet részére egy úgynevezett próbaszolgálatos év rendszeresítését. Mind a tanárok, mind a tanítók az újabb rendelkezések értelmében már úgy kapják meg oklevelüket, hogy a miniszter úr által rendszeresített és ellenőrzött szellemben a gyakorlati oktatásban is teljes kiképzést nyernek, tehát a „próbaszolgálat" rendszeresítése sérelmes a tanárképző- és a -tanítóképző-intézetekre. Ugyanezen okok alapján azonban felesleges is. De a mai időben, amikor épen a más foglalkozási ágakkal szemben való állandó anyagi hátratétel következtében jogosan aggódhatunk a tanári és tanítói pályára lépők számának egészen veszélyes méreteket öltő csökkenése miatt, sőt már mindenütt mutatkoznak is a tanár- és tanítóhiány fenyegető jelei, amikor a kevés fizetés és a fokozódó drágaság amúgyis erősen korlátozza a kezdő tanszemélyzet megélhetési, családalapítási és művelődési lehetőségeit, — nem tarthatja méltányosnak és igazságosnak a havi 100—120 P-vel javadalmazott próbaszolgálatos évek rendszeresítését éppen azokkal szemben, akikre a magyar jövendő építését bízzuk.