A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

40 1941. május 6. — 45—46. nagyobb számmal, de hódító hatásuk újabban inkább a görög-kele­tiek között mutatkozik. A missziói munka akadályait Dunamelléken a következőkben látják: munkatársak hiánya, szegénység bénító hatása, a közöny el­sorvasztó hidegsége, a mult idők bűnös mulasztásai, a szertelen munka ölő robotja, sáros utak feneketlen kátyúi, az elmúlt tél ke­gyetlen hidege, hívek kevés száma, adóteher, konzervativizmus, egy­házi tisztviselők emberi gyarlóságai, a klerikálizmus uralmi törekvé­sei, az ellenreformáció gyűlölködő propagandája stb. De általában, minden egyházkerületből sürgetik a missziót, az evangélizálás rend­szeresítését, szűkebb lelkipásztori lelki közösségek szervezését, lelké­szi szolgálati napló bevezetését, olcsó traktátusok terjesztését. Nő a misszió, mert nőnek az igények is vele szemben! Az egyházkerületek missziói munkáinak számszerű összesítő kimutatását jelentésünkhöz csatoljuk. 1) Az egyetemes konvent a jelentést tudomásul veszi. 46. (4.) Olvastatott dr. Hetessy Kálmán előadónak a szórvá­nyokban élők között az 1939/40. évben végzett missziói munkákról szóló összefoglaló jelentése, amint következik. Szétszórtan élő híveink lelkigondozása nemcsak kötelességünk, hanem egyik legszebb feladatunk is. Igazi missziói munka, amelynek jelentőségét fel kell ismerni minden lelkipásztornak, minden presbi­ternek és minden egyházközségnek. Ha valaki távol a családtól ne­héz körülmények között él, a családnak kötelessége keresni az alkal­mat, amikor a maga gyámolító és segítő szeretetével tesz bizonysá­got arról, hogy: akiket nékem adtál, azok közül egy is el nem ve­szett. És ez érdeke a családnak is, mert annál erősebb, virágzóbb és nagyobb feladatokra alkalmasabb egy közösség, minél nagyobb a családhoz való tartozás tudata és az ebből származó kötelességér­zete a tagoknak. A református anyaszentegyház akkor képes nagy feladatának megfelelni, ha minden tagjának a lelkében — akár nagytömegekben él együtt, akár magánosan távoli messze tájakon — él az anyaszentegyházhoz való tartozás öntudata s erővé vált szá­mára az iránta való hűség és szolgálatkészség. A beérkezett jelen­tések örömet is és fájdalmat is szereznek. Örömet, a fölött, hogy sok helyen nagy szeretettel és hűséggel tartják számon és gondoz­zák a szórványokban szétszórt híveiket. Itt a család állandóan szere­tetének és munkájának körében tartja távoleső gyermekeit. i) L. az 1. sz. mellékletet.

Next

/
Thumbnails
Contents