A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

:208 1941. május 7. — 192—193—194. hogy csak olyan lelkészözvegy elhalálozása esetén jár a törvényes örökösnek temetési segély, aki az országos református lelkészi nyugdíjintézettől ellátást élvezett, özv. Vámos Károlyné azonban özvegyi nyugdijat nem húzott, mert férjét pettendi lelkészi állásától 1900-ban fegyelmi úton fosztották meg s mert férjével 1885-ben mindössze egy félévig élt együtt. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja s az intéző-bizottság határozatát indokainál fogva helybenhagyja. 201. Tárgyaltatott a Kálvineum igazgatótanácsának 1941. február hó 24-én 427. szám alatt kelt kérvénye, amelyben a Kálvineumok részére a 124/1938. számú konventi határozattal az 1940. év végéig megszavazott évi 4.000 pengő segélynek további 10 évre folytatólagos engedélyezését és 6.000 pengőre való felemelését kéri. A segély felemelését azzal indokolja, hogy a Felvidék és Erdély örvendetes visszacsatolása által ellátandó lelkészárvák száma megnövekedik, viszont az intézet a megnövekedett követelménynek csak a segély felemelése esetén tud eleget tenni. Tíz évre azért kéri a segély megszavazását, mert ez oly állandó szükséglet, amely a múló idővel nemhogy csökkenne, de az intézettel szemben a követelmény állandóan nő s így a segélynek a rövid időre való megszavazását semmi sem indokolja, sőt mindaddig, míg maga a nyugdíjintézet nem állít fel hasonló célú intézményt, a segély szaporítása látszik indokoltnak és kívánatosnak. Az egyetemes konvent — a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának javaslatára — a két intézet közhasznú tevékenységének elismeréseképen, a hajdúböszörményi Fiúkálvineum részére évi 1000 P, a nyíregyházai Leánykálvineum részére pedig 3000 P segélyt szavaz meg a lelkészi nyugdíjintézet terhére s felhatalmazza a bizottság előadóját, hogy ezeket a segélyeket az 1941—1945. évekre, vagyis öt évre, évenként egy összegben utalványózhassa. A segély felemelésére irányuló kérelmet az egyetemes konvent figyelembevehetőnek nem találta, minthogy a felvidéki, továbbá a keleti ás erdélyi országrészek nyugdíjasainak átvétele folytán a lelkészi nyugdíjintézet terhei nagy mértékben megnövekedtek. 202. Tárgy altatott a „Szeretetház-Alapítvány Református Lelkészözvegyek Számára" intéző-bizottságának 1941. február hó 8-án