A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

1941. május 7. — 190—191—192. 201: december hó 31-én 2.900 P beszámítható javadalma alapján évi 7S0 P nyugdíj; három kiskorú gyermeke részére pedig egyenként az özvegyet megillető 780 P nyugdíjnak egyötöd részét kitevő évi 156 P neveltetési segély állapíttatott meg. Ezen özvegyi nyugdíj, illetve neveltetési segély a 435/1940. számú konventi határozat alapján 1940. november hó 1-től évi 900 P-re, illetve évi 180 P-re emeltetett fel. Az özvegy kéri, hogy részére más nyugdíj folyósíttassék. mivel a megállapított nyugdíj oly minimális összeg, hogy abból megélni és három kiskorú középiskolába járó gyermekét neveltetni nem képes. Férje két esztendőn keresztül feküdt súlyos betegen s ezalatt az idő alatt adósságaik is tetemesen emelkedtek, amelyeknek törlesztéséről is kell gondoskodnia. Az egyetemes konvent a kérelmet törvényes alap hiányában elutasítja, minthogy felebbező özvegyi nyugdija a fennálló törvényes rendelkezések alapján helyesen állapíttatott meg. 187. Dr. Balogh Jenő világi elnök melegen üdvözli a gyűlésen megjelent gróf Teleki József konventi világi alelnököt. Gróf Teleki József megköszönve az üdvözlést, kijelenti, hogy a választást köszönettel elfogadja és igyekszik hűséggel szolgálni. Konventi jegyző egyben bemutatja Farkas István tiszáninneni püspök május 6-án kelt 1420/1941. számú levelét, amelyben meghatottan mond köszönetet az alelnökké választása alkalmával küldött távirati üdvözlésért s a konvent munkájára Isten áldását kéri. Tudomásul szolgál. 188. Tárgyaltatott néhai Józsa Károly györgyfalvi lelkipásztor özvegyének felebbezése a nyugdíjintézeti intéző-bizottságnak 1941. évi március hó 12-én hozott 1346/1941. számú határozata ellen. A hivatkozott határozattal nevezett özvegy aziránti kérelmével, hogy özvegyi nyugdíja az országos református lelkészi nyugdíjintézet terhére folyósíttassék, elutasíttatott, mert román főhatalom alatt maradt területről csak 1940. december 10-én költözött magyar uralom alatt álló területre. Felebbezésében előadja, hogy néhai férjének 1929. évi nyugdíjazása óta állandó kolozsvári lakosok voltak. Férjének halála után sógornőjénél lakott ugyancsak Kolozsvárott. Ennek halála után fiánál lakott, aki szintén Kolozsvárott lakott. Meggyengült egészségének helyreállítása végett 1939. augusz-