A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941.

1941. május 6-8.

192 1941. május 7. — 172. 174. Olvastatott az országos református lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. május 5-én tett 3485/1941. számú jelentése: Főtiszteletű és Méltóságos Egyetemes Konvent! Az 1933. évi IX. egyházi törvénycikk 15. §-ának e) pontja akképen rendelkezik, hogy sem a maga. sem pedig özvegye, vagy árvája részére ellátásra igényt nem tarthat a nyugdíjintézetnek az a tagja, aki az államnál, az állam valamely nyugdíjintézeténél, vagy a református egyházon kívül álló valamely testületnél nyert állandó ellátásra jogosultságot. Lényegileg hasonló rendelkezést tartalmazott már az 1907. évi VII. egyházi törvénycikk 15. §-ának d) pontja is. Már a régi törvény hatálybaléptének ideje alatt, de az új törvény hatályának ideje alatt is a nyugdíiintézeti intéző-bizottság azt a gyakorlatot folytatta, hogy azt. aki az idézett törvényes rendelkezés hatálya alá esett, a nyugdíjintézetbe tagul fel sem vette abból a megfontolásból kiindulva, hogy nem méltányos járulékkal terhelni azt, akiről már eleve bizonyos, hogy járulékfizetési kötelezettségének teljesítése ellenére ellátási igényt a lelkészi nyugdíjintézettel szemben sem a maga számára, sem családtagjai számára nem szerezhet. Ebből a gyakorlatból viszont az a visszásság nőtt ki, hogy az olyan lelkipásztor, aki lelkipásztorrá választásakor már valahonnan nyugellátásban részesült, az ebben az időpontban élvezett esetleg egészen jelentéktelen öszegű nyugellátásra volt szorítva és nem szerezhetett öregségére lelkipásztori állásának megfelelő magasabb nyugdijat. Pl. fordult elő eset, hogy valaki egészen jelenetéktelen összegű tanítói nyugdíj élvezete mellett egyik legnagyobb egyházközségünk lelkipásztorává választatott s nem lehetett tagja a nyugdíjintézetnek, ami számára azt jelenti, hogy szolgálati idejének kitöltése után arra a mintegy havi 100 P nyugdíjra lesz utalva, amelyet tíz évi tanítói szolgálatával megszerzett. E visszásság elkerülése érdekéből a nyugdíjintézeti intéző-bizottság tisztelettel kéri a Főtiszteletű és Méltóságos Egyetemes Konventet, méltóztassék felhatalmazni az intéző-bizottságot, hogy a jövőben önkéntes jelentkezésük alapján tagul vehesse fel azokat a lelkipásztorokat és egyéb nyugdíjintézeti tagságra jogosító állást betöltő egyházi tisztviselőket, akiknek már az államnál, az állam