A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. április 17. — 16—17—18—19—20—21. 9 akik az elnöki széket elfoglalván, a titkos szavazást elrendelik, majd az eredmény megállapítása céljából az ülést felfüggesztik. 7. Az ülésnek újból való megnyitása után ideiglenes jegyző jelenti, hogy az egyetemes konvent lelkészi és világi elnöki tisztének betöltésére elrendelt szavazás során az egyetemes konvent az 1940/42. évi ciklusra konventi lelkészi elnökké Ravasz László dr. püspököt, konventi világi elnökké pedig Balogh Jenő dr. egyházkerületi főgondnokot választotta meg. Tudomásul szolgál. A megválasztottakért Medgyasszay Vince püspökből, Farkasfalvi Farkas Géza főgondnokbói és Révész Imre dr. püspökből álló küldöttség megy. A megválasztottak a konvent tagjainak éljenzése közben megjelennek, Farkasfalvi Farkas Géza világi elnök üdvözli őket. 8. Balogh Jenő dr. főgondnok, világi elnök az elnöki széket a következő beszéddel foglalja el: Főtiszteletű Konvent! Ennek a rendkívüli, értéke szerint teljesen méltányolt kitüntetésnek, amelyben a Főtiszteletű Konvent immár harmadízben részesít, ma csak terhét és súlyát érzem. Jól tudom, hogy egyházunkra és ennek minden munkására mekkora feladatok várnának; tisztában vagyok azzal is, hogy ezekben a nehéz időkben egyetemes konventünk mindegyik szolgájának nemcsak munkakedvre és kötelességtudatra, hanem teljes munkabírásra is szüksége volna. Még azok között a kiváló munkatársak között is, akiket régóta nagyrabecsülünk, a szakadatlan egyéni tevékenység és folyton változó, gyakran sürgős természetű tennivalókkal állandóan foglalkozás elkerülhetetlen volna. Hogy csak egy sürgős tennivalót említsek, még azt sem tudhatjuk, hogy az országos árvízkatasztrófának ebben és a jövő esztendőben minő hatása lesz egyházközségeink háztartására, valamint az egyháztagok adózó képességére, később pedig, hogy az egyházközségek miként fogják fizethetni köztartozásaikat. Ennyi nehézség közt, az L. zsoltár 15. versének szavaival a Mindenható Isten segítségét kérem és az Ő kegyes szabadítását várom. Főtiszteletű Konvent! Már a mult évben azt a reménységet tápláltam és ennek teljes határozottan kifejezést is adtam, hogy egyházkerületi főgondnoki és több más szolgálatban dr. Darányi Kálmán úr, egyházkerületi tanácsbíró, a pápai főiskolának évtizedeken át nagyérdemű világi gondnoka veszi át tőlem azokat a tennivalókat, amelyeket Isten jóvoltából immár évtizedek óta végezhettem.