A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. láiprilis 17. — 54—55. 51 gyűléseinek erre vonatkozó határozatai legkésőbb december 15éig terjesztendők fel az egyetemes konventre. 55. (5.) Olvastatott dr. Hetessy Kálmán albizottsági előadónak a szórványokban élők között az 1938/39. évben végzett missziói munkáról szóló jelentése. A 83/1938. számú konventi határozat elrendelte, hogy minden szórvánnyal bíró egyházközség készítsen nyilvántartást szórványairól, az ott élő reformátusokról és pedig név szerint. A szórványok lelkigondozásának a módját presbiteri gyűléseknek kell megállapítani és a lelkigondozásban részt kell venni lelkipásztoroknak, segédlelkészeknek, hitoktatóknak, tanítóknak, presbitereknek. A konventnek ezen rendelkezése határozottan kimutatható fejlődésre indította a szórványok lelkigondozását. A konvent által kiadott kérdőíveken beérkezett jelentésekből ez megállapítható. Ahol a szórványgondozás nem kielégítő, annak ugyanolyan okai vannak, mint a tanyagondozás körül mutatkozó hiányosságoknak. A szórványgondozás ellenőrzése csak akkor lehetséges, ha a kérdőívek pontos kitöltésére nézve a legszigorúbb intézkedéseket tesz az egyházi hatóság. Ezért fontos az, hogy a kérdőívek először a presbiteri gyűlésen tárgyaltassanak meg s a szórványgondozásról az esperesi látogatás alkalmával az esperes a presbitériumtól is kérjen jelentést s a szükséges tennivalókat közösen tárgyalják meg. A 4 egyházkerületből beérkezett szórványgondozó jelentések 45.226 lélekszámot tüntetnek fel. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a szórványokban élt 54.389 református, így a legújabb jelentések 9163 lélekszámmal kevesebbet tüntetnek fel. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy az 1920. évi népszámlálás 41.398 reformátust mutat ki, tehát 1930-ig — 10 év alatt — 12.991-el növekedett a szórvány-reformátusok szánra, akkor az 1930. évi és a jelentésben kimutatott lélekszám közötti csökkenő különbségnek az oka semmikép sem lehet a szórvány-reformátusok fogyása, hanem föl kell tennünk azt, hogy a kimutatás nem volt teljes. Ezért nagyon fontos a pontos kimutatás. Hogy általános képet nyerjünk a szórványgondozás munkájáról, nézzük meg az erre vonatkozó összefüggő kimutatást. Istentiszteletek és úrvacsora tartásra nézve Dunántúl és Tiszáninnen nem mutat összegező kimutatást. Dunamelléken és Tiszántúl istentisztelet tartatott 2462 és úrvacsoraosztás 602 esetben. Tiszáninnen nem ad kimutatást az át- és kitérésekről, reverzálisokról. A másik 3 egyházkerületben hozzánk tért 70, tőlünk kitért 93, reverzális javunkra 38, kárunkra 63. Dunántúl és Tiszáninnen nem ad kimutatást a szórványgondozásra fordított összegről. Duna-