A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

1940. április 17. — 16—17—18—19—20—21. 41 A nehéz idők nagyon is magunkra, hazánkra és a körülöttünk élő világra Irányítják a figyelmet. Tiszántúl a külmisszió iránti érdeklődést 59 gyülekezetben ápolták. 33 egyházközség kapcsolatot tartott fenn a Külmiszsziói Szövetséggel és a Mánusz szigetén dolgozó Molnár Máriával. A missziói munka eredményei Dunamelléken az úrvacsorázók számában, az adakozás növekedésében, femplomlátogatásban, gyülekezeti munkások szaporodásában láthatók. Dunántúl a pápai jelentés szerint a missziói munka eredménye a becsületes egyszerű kálvinista élet, a belsősomogyi előadó szerint pedig az actio katholiica törtetéseivel szemben a református öntudat megerősödése. Tiszántúl mindjobban általánossá és rendszeressé válik az egyes egyházmegyékben a tervszerűen előkészített gyülekezeti, napok tartása. A szekták Dunamellék solti és pestkörnyéki egyházmegyéiben szaporodtak, a többi helyeken nem vehető észre térhódításuk. Annyi azonban látható, hogy a szabad keresztyének, őskeresztyének, reszketők, darbisták, a pesti egyházmegye szerint „nyerskosztosok" csatlakoznak az eddigi csoportokhoz. Dunántúl jelentése szerint a szekták nem szaporodnak. Tiszáninnen a szekták elég csöndesen viselkednek, legalább is a jelentések fogyásról beszélnek. Valószínűbbnek tartja előadó, hogy éppen csakhogy nem lépnek ki az egyházból, de halászatukat a régi eréllyel folyta tják. Tiszántúl előadója a szektákról nem tesz említést. A missziói munka akadályai Dunamellék előadója szerint: lelki bajok, hitetlenség, közöny, anyagiakban való elmerülés, a római katholikus többség türelmetlen szembenállása, rossz utak, sár, Ihelyiséghiány, erősen fel van azonban panaszolva az értelmiségi osztály közönye s a főváros közelségének idegen és ellenséges lelkiséget, szellemet árasztó befolyása. A pesti egyházmegye az adminisztráció csökkentését tartaná feltétlenül szükségesnek, valamint a szociális keret kiépítéséi Sok fontos missziói ponton nincs elég munkás. Nagy szomorúság, hogy minden faluban egy-egy láthatatlan Heródes leöldiösi születésük előtt a gyermekeket. Mindemellett új tavasz, új élet áramlása érzik református egyházunkban, különösen az ifjúságon át. Dunántúl Belsősomogy előadója a missziói munka akadályai között a következőket említi: megfelelő segítőtársak hiánya, anyagi erőtlenség, a gyülekezetek kihalása, közönye, anyagiassága, gyermek- és ifjúkori neveléshiány, kevés gyermek, divatozás, vallásellenes korszellem, vegyes házasságok szaporodása, fényűzés, paráznaság, iszákosság, a kormányzatnak sokszor keresztyénellenes gazdasági rendeletei. Az igazi és legfőbb akadályra azonban a drégelypalánki előadó tapint rá, ez pedig nem más, mint a missziói szellem hiánya. A pápai előadó nagy akadályt lát magyar népünk szociális elesettségében. Lehet-e,