A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

336 1940. április 19. — 296. is tett az 1934. évi XI. t.-c. 7. §-a rendelkezéseinek, melyek a kötendő szerződést megelőző lépéseket írják elő. Az állam által kilátásba helyezett államsegély 16 tanári állás után 84%. Ezenkívül a már létesített internátus céljaira hajlandó a minisztérium évi 2000 P állandó jellegű segélyt nyújtani. A megszállás alatti építkezésből még jelentékeny összegű tartozás áll fenn, a minisztérium hajlandó a még fennálló tartozást 40.000 P öszszeg erejéig átvállalni. Mindez szép és tekintélyes támogatásnak tűnik tel s az első pillanatra biztosítani látszik az intézet jövendőjét. Azonban az intézet minden vagyonát a világháború ioején hadikölcsönbe fektette s a kötvényeket a csehszlovák állam a maga állampapírjaira cserélte ki, úgy hogy értéke elveszettnek látszik. így abban a rendkívüli nehéz helyzetben van az iskola, hogy még az ilyen nagyvonalú állami támogatás mellett sem látja biztosítva létét. Mivel itt nem egy gyülekezet érdekéről, hanem országos viszonylatban is jelentős protestáns érdekről van szó — mondja a felterjesztés, — az ugyancsak érdekelt evangélikus egyházi főhatósággal való együttes tárgyalása látszik szükségesnek. Növeli a veszélyt a felvidéki iskolák kisebb tandíja is és hogy a közelben két gimnázium, egy állami és egy kath. gimnázium (Losonc, Rozsnyó) kezdte meg működését, úgyhogy csak a két protestáns egyház főhatósági támogatása biztosítja a gimnázium jövőjét. A minisztérium a református egyház vezetőségét állandóan sürgeti, de az egyházi főhatóságok bevonása, illetve hozzájárulása nélkül, nincsen abban a helyzetben, hogy az intézet megnyitásával járó anyagi és erkölcsi kockázatot vállalja. E bemutatott iratokhoz csatlakozik a tiszánimneni református egyházkerület 1939. december 12-én Miskolcon tartott közgyűlésének 103. számú jegyzőkönyvi kivonata, amely szerint pártolólag terjeszti fel az egyetemes konventhez a diákinternátus ügyét s bejelenti, hogy azt a maga részéről is segíteni kívánja. Egyetemes konventünk Isten iránti hálával örökíti meg a rimaszombati gimnázium visszatérését. Az egyház és intézet vezetőjének a megszállás megpróbáltatásokkal teljes húsz esztendeje alatt tanúsított hűséges és. önfeláldozó munkájukért a legmelegebb köszönetét és elismerését fejezi ki. A rimaszombati gimnázium mint az egyetlen protestáns gimnázium mind nemzeti, mind egyházi szempontból egyaránt fontos ügyét a legnagyobb megértéssel kívánja kezelni. Szükségesnek tartja, hogy az intézetnek a megszállás előtti szervezete teljes egészében visszaállíttassák és