A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

32 1940. április 17. — 50— 51. és meggyőző erővel hangoztatja, hogy egyházunknak annyi nyert csatája lesz, aihány lelket egyenként meg tud hódítani Krisztusnak. Az évenként rendezni szokott tapolcai egyházkerületi' konferencia most is színes és: gazdag képet mutatott, még a muMiaknál is nagyobb tömegeket vonzott s az öntudatra ébredés és testvéri együttlét drága alkalmának bizonyult. Gyülekezeti napok, presbiteri és ifjúsági konferenciák az egyházkerület több gyülekezetében voltak. Tiszántúl előadójának megállapítása az, hogy általában sokkal kevésbé érezzük át és értékeljük a rendelkezésünkre ál,ló„ hálára indító helyzet, a szolgálat szabadságának és az ebből adódó lehetőségeknek jelentőségét, mint ahogy lehetne és kellene egy olyan világban, amelyben evangéliiumellenes életelvek, antikrisztusi gondolatrendszerek tömegeket magukkal sodró erővel huílámzanak végig földünkön s amikor ezeknek a gondolatrendiszereknek hatalmi megvalósulásai milliók: számára lehetetlenné teszik az evangélium határozott megvallását és szolgálatát, vagy ha ezt teszik, az számukra a mártiromság vállalását jelenti. Mi magától érthetőnek és természetesnek tartjuk, hogy az ifjúság kezünkben van, hogy iskoláink vannak, hogy államsegélyeket élvezünk és magatartásunkon, missziói tevékenységünkön nem igen látszik meg, hogy már komolyan szemébe néztünk egy másik, sokkal komorabb és a lehetetlenségek világába egyáltalán nem utalható eshetőségnek. Sokfelé folyik hűséges, buzgó és Isten dicsőségére gyümöiicsöző inunka, de sokfelé hiányzik az a szorongó felelősség, amely számot vet az éjszakával is, amikor senkisem munkálkodhatik. Lelki beállítottságunk,, egész háztartásunk amellett bizonyít, hogy a jelenre rendezkedtünk be egészen. Vannak terveink, javaslataink, de ezek megvalósulását mindig felülről, kívülről, államtól, felettes egyházi hatóságainktól várjuk és kérjük, elfelejtvén multunk üzenetét és elfelejtkezvén arról is, hogy jöhetnek idők — talán nem is messze jövendőben —, amikor lábunk alatt megrendül a föld, megroppannak e világ támasztékai s nem marad számunkra Krisztuson és az ő igéjén kívül semmi más megtartatásunkra. Igaz, hogy ez tökéletesen elég. Missziói munkánk próbaköve épen az: rá tudjuk-e építeni gyülekezeteink, férfiaink és asszonyaink, ifjaimk és leányaink, a pasztorálásunkra bízott halhatatlan lelkek életét, jövőjét a megtartatásnak erre az örök fundamentumára? Ami az egyes missziói munkaágakat illeti, azokról a rendelkezésemre álló adatok alapján, lehető rövidséggel, a következőket vagyok bátor jelenteni: A gyermekgondozásnál a dunamelléki jelentés a vasárnapi iskolai munka szakadatlan térfoglalásáról ad örvendetes hírt. Az elemi iskolás gyermekeknek több, mint fele sereglett össze vasárnapi iskolába. A.