A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

4 1940. április 17. — 50— 51. törvénycikkel a magyar állam területéhez visszacsatolt felvidéki területsávon, valamint az 1939:VI. törvénycikk megállapítása szerint a Magyar. Szent Koronához visszatért és az országgal egyesített Kárpátalján is. Átérezve ezt az alkotmányjogi egységet, meleg szeretettel gondolunk hazatért magyar véreinkre és újból hangsúlyozzuk, hogy az elszakítás alatt tanúsított nemzeti érzésükért, magyar lelkiségük fennmaradásáért és nyilvánításáért teljes elismerés illeti meg vezetőiket, lelkipásztoraikat, tanítóikat, de egyúttal mindazokat, akik e keserves húsz év megpróbáltátásai alatt megmaradtak református magyaroknak: öregeket, fiatalokat, sőt gyermekeket is. Fokozott hálával gondolunk azokra, akiket elszánt készségükért és bátorságukért az elszakítás alatt szenvedések, vagy küzdelmek értek. Közöttük őszinte fájdalommal említem fel Sörös Béla dunáninneni püspök urat. Ismerjük az elszakítás alatt szerzett jelentős érdemeit és tudjuk, hogy utolsó konventi ülésünk óta bekövetkezett megdöbbentő, váratlan elhunyta egész református egyházunknak súlyos vesztesége. Az illetékes egyházkerületeknek örömmel olvasott választása alapján konventünk új tagjai között legmelegebben üdvözlöm főtiszteletü Bertók Béla püspök urat, a megszűnt csehszlovákiai és kárpátaljai református konvent lelkészi, valamint dr. Szilassy Béla egyházkerületi főgondnok urat, a volt csehszlovákiai és kárpátaljai konvent világi elnökét. Nagy lelkiöröm számunkra, hogy színről-színre megköszönhetjük nekik mindazt, amit nehéz két évtized alatt végeztek és szenvedtek. Kérem őket, szíveskedjenek alkalmas időben és módon, hazatért többi testvéreinknek is tudomására hozni azt a kérésünket: ne vegyék zokon, hogy sok pénzügyi nehézséggel küzdő országba tértek vissza, amelyet most megint óriást károkat okozó árvízkatasztrófa sújtott. Szíveskedjenek egyúttal érdekelt ottani testvéreinkkel közölni azt is, hogy az egyetemes konvent elnöksége és elnökségi tanácsa ismételve teljes eréllyel és odaadíással törekedett arra, hogy az illetékes állami hatóságok mielőbb gyökeresen segítsenek a hazatért lelkészek és segédlelkészek, valamint egyes egyházközségek nehéz helyzetén. Kéréseiket és óhajtásaikat az erre hatáskörrel bíró minisztériumok tüzetesen és jóakarattal most tárgyalják. Bizonyára nem ezeknek a hatóságoknak a jóakaratán mult, hogy a hazatérést követő első hónapokban nem tudták református testvéreinknek és a nehézséggel küzdő egyházközségeknek felajánlani mindazt, amit az egyetemes konvent elnöksége is szíve szerint óhajtott volna. Reméljük és kívánjuk, hogy ez a helyzet, ha újabb csapások nem érnek bennünket és ha legalább közepes termést várhatunk, a jövőben javulni fog.