A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

198 1940. április 18. — 195. ményes, amely szerint sem győztes, sem legyőzött nincs cs amely megoldás egyik oldalon sem hagy vissza a lelkekben keserűséget. A nevezett főesperes a magyar református egyház három ismérvét a következőkben találja. Először, hogy az hitvallásos; másodszor, hogy az ősök egyházkormányzati bölcsesége által kitermelt egyházkormányzati módot fenntartja; harmadszor, hogy az aktivitáshoz szükséges anyagi erőket kizárólag tagjainak áldozatkészsége szolgáltatja. Az első pontot illetőleg hitvallási alapnak a Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét tekinti a független egyház. A csatlakozottaké még ezen kívül az Augsburgi Hitvallás is, ami azonban a gyakorlatban még nem ment át és egészen újkeletü, amióta a Reformed Church az Evangelical Church-csel egyesült. Eszerint tehát az első nehézség már megszűntnek tekinthető. A harmadik ismérv, az önfenntartás elve, mind nagyobb mértékben érvényesül a csatlakozott egyházaknál is, mert a depresszióra való tekintettel a központi egyházi segítség mind kevesebb lesz és a csatlakozott magyar gyülekezetek kényszerülnek önfenntartókká lenni. Ez az ütközőpont is tehát — amely a magyar reformátusok egyesülésének útját állta — elimináltnak tekinthető. A vita tehát tulajdonképen csak a második pontra nézve áll fenn. Itt is azonban könnyíti a helyzetet az. hogy a csatlakozott egyházak külön magyar kerületté szervezkedtek, úgy, hogy most már cs ak az egyházmegye kiépítése van hátra. Az ősi magyar református egyházkormányzati formához való visszatérésre tehát nyitva van az út. Éppen azért javasolja, hogy a független egyhez és a csatlakozott egyház között — a magyarországi református egyházzal és az Evangelical and Reformed Church-csel tárgyalások kezdessenek a magyar reformátusok szerves egységének megvalósítására. E tárgyalások során az említett amerikai egyházakat a magyar kerület kiengedéséért kártalanítani kell (nem nagy öszszegről lehet szó) s egyben biztosítani arról, hogy az Evangelical and Reformed Church-csel minden lehető egyházi dologban koopérálnak — mint egyenlő felek. Másfelől a szerves egységbe tömörült magyar református egyház — teljes autonómiája megőrzése mellett — legyen affiliált viszonyban a magyarországi református egyházzal, ez azt jelentené, hogy püspököt választana és egyéb egyházi tisztviselőit, akik helyet nyernének a konventen és a zsinaton. Elgondolása szerint külső anyagi segítségre nem lenne szükség, mert a magyar amerikai református egyháztest minden szükségletéről gondot tudna viselni. Lényeges volna azonban az és szükséges is, hogy a magyarországi egyház ismerje el a hazaival í.em egyenrangú képesítésű papokat is magyar református lelkipásztoroknak. Sze-