A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

184 1940. április 18. — 156—157. A tiszáninneni egyházkerületben a sárospataki főiskolánál működik 4 férfi tisztviselő, akik azonban a MAB1 kötelezett tagjai, továbbá a mis­kolci egyházközségben 1 nőtisztviselö. A tiszántúli egyházkerületben működik — a 80/i939. számú kon­venti határozatban már ismertetett jelentés szerint — 30 tisztviselő, akik közül 27 férfi, 3 nő. A dunántúli egyházkerületből nincs adatunk. Az összeírottak száma 38 férfi és 9 nő, együtt 47. Az egyetemes konvent felhívja a dunántúli egyházkerületet a nyugdíjintézet intéző-bizottságát, hogy az összeírottakhoz küld­jön ki egyéni kérdőivet s ezek alapján állapítsa meg mathemati­kai szakértő közreműködésével, hogy a szóbanlevő egyházi tiszt­viselőknek a lelkészi nyugdíjintézetbe való felvétele mily pénz­ügyi feltételek mellett történhetnék meg. Az egyetemes konvent felhívja a dunántúli egyházkerületet a tőle kért adatok beszolgáltatására, esetleg nemleges jelentés té­telére, a dunamelléki egyházkerületet pedig annak megállapítá­sára, mi az oka, hogy a budapesti egyházmegyéből egy egyházi tisztviselő sem szerepel az összeírásban. 179. Az egyetemes konvent 370/1938. számú határozatával az egy­házmegyei lelkészértekezleten leendő tárgyalás végett letette az egyház­kerületekhez ezt az indítványt, hogy az egyetemes konvent rendelje el köte­lezőleg a lelkészi nyugdíjintézet tőkéjének gyarapítására minden egyház­községben évente egy-egy műsoros estély tartusát. A dunántúli egyházkerület 1939. október 11—12-i közgyűlésének 141. számú határozata szerint a közgyűlés arra való tekintettel, hogy az egyházmegyék többsége nem nyilatkozott, két egyházmegye pedig kife­jezetten az indítvány ellen nyilatkozott, a javaslatot a maga részéről sem tartja elfogadhatónak. A tiszáninneni egyházkerületből az alsózerupléni egyházmegye állás­foglalása ismeretes: 1939. november 17-én 47. szám alatt hozott közgyű­lési határozatában az indítványt — népünk áldozatkészségének igénybe­vettsége s gyülekezeteink elviselhetetlen anyagi megterheltsége miatt — nem tartja keresztülvihetőnek. A tiszántúli egyházkerület a nagykárolyi egyházmegye pártoló ha­tározatát 1939. november 22-i közgyűléséből 3)6. szám alatt annak hoz­záfűzésével terjeszti fel, hogy ne kötelezzük az egyházakat o'yari műsoros esték tartására, amelyeknek célja pénzszerzés, mert ezzel a műsoros esték építő jellegét veszélyeztetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents