A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1940.

1940. április 17.

12 1940. április 17. — 50— 51. töltötték 6e. így különösen a mi református iskoláink fennmaradása céljából is a tőlünk telhetőt meg kell tennünk. A társadalompolitikai feladatok terén az állam mellett az egyházakra is temérdek tennivaló vár. Megnyugvással állapítom meg, hogy a magyar református egyházat és ennek minden szervezetét teljesen áthatja a társadalmi lelkiismeret- és felelősségérzet. Elsősorban a kormánytól és hatóságoktól várjuk rendszeres társadalompolitikai programm megállapítását, mert az mindenekelőtt az ő feladatuk, de tudjuk, hogy ezeknek a feladatoknak megvalósítása érdekében egyházunkra és annak minden egyes tagjára fokozott áldozatok fognak hárulni. Kívánjuk, hogy a törvényhozás és a kormány rendelkezései mozdítsák elő a nép széles rétegeinek számban, gazdagságban és jólétben való gyarapodását, különösen a falusi és tanyai lakosságnak, valamint a nagy városok külvárosaiban, kedvezőtlen viszonyok között élőknek egészségügyi, lakásügyi, gazdasági és művelődési szempontból felemelését és életviszonyaiknak jelentékeny javítását. Örömmel láttuk, hogy különösen a mezőgazdasági és ipari munkásság érdekében is az utóbbi években törvényhozás útján ési kormányrendeletek által több szükséges kezdeményezés történt, más törvényhozási és rendeleti alkotások pedig most vannak végrehajtás alatt, de azért állandóan sürgetjük a kormányt, mert a társadalompolitika terén a sok — még mindig nem elegendő és a szakadatlan munka etekintetben nem szünetelhet. A magyar fiatalság, még pedig a földműves, az iparos-, a kereskedő- és a diákiifjúság javára megvalósíttatni kívánunk mindent, aminek keresztülvitele az ő érdekükben kívánatos és lehetséges. Átérezzük, hogy — a Szentírás szavait változtatva — a széles néprétegeknek, valamint a körülöttünk élő fiatalabb nemzedéknek feljebb kell emelkedniök, nekünk pedig intellektuális szükségleteink kielégítésére is kevesebb fog jutni és nekünk fokozatosan alább kell szállnunk. A konvent elnöksége törekedni fog arra is, hogy a világháború végével letűnt régi világ helyett mostanában kialakuló „új" és — kívánjuk — „jobb világ" felépítése érdekében — az evangéliumi keresztyén egyházak kebelében már megindult eszmecserék megfigyelésével is, másfelől iskolai és egyéb feladatainknak megbeszélése céljából — alkalmas időpontban kellő előkészítés és adatgyűjtés után bizalmas értekezletekben vitathassa meg a megoldásra váró problémákat és kérdéseket. Erre annyival inkább szükség van, mert egyesek a hazai viszonyoknak gondosabb figyelembevétele nélkül, csak külföldi példák utánzá-