A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

354 Fegyelmi ítéletek. Lakatos L. István dunavecsei vallásoktató lelkész fegyelmi ügyében a solti református egyiházmegye fegyelmi bírósága 1938. évi október hó 11-én 1531/1938. bir. szám alatt hozott ítéletével a panaszlottat vétkesnek mondotta ki az egyházi VI. t.-c. 46. §. A) 1., 3. és 7. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségekben s ezekért öt az egyházi VI. t.-c. 47. §. A) c) pontja értelmében — nyugdíjigényének érintetlenül hagyása mellett — azon helyről való elmozdításra ítélte, egyben a VI. t.-c. 49. §-a alapján kimondotta, hogy panaszlott a jelenlegi szolgálati helyére többé meg nem választható és kötelezte panaszlottat 17 P 60 f. költség megfizetésére; a dunamelléki egyházkerületi bíróság mint másodfokú fegyelmi bíróság, 1938. évi november hó 18-án 431/1938. bir. szám alatt meghozott ítéletével a panaszlott részéről beadott fellebbezést elutasítva, az egyházmegyei bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta; ez ellen az ítélet ellen a panaszlott fellebbezéssel élt; az egyetemes konventi renden bíróság a fellebbezés elutasításával a dunamelléki egyházkerület fegyelmi bíróságának ítéletét helybenhagyta. (17/1939. bir. szám.) Székelyhíd3; Béla biharérmelléki esperes, álmosdi lelkipásztor és Katona Mária álmosdi igazgatótanítónő ellen Radó József nagylétai lelkipásztor és társai panaszára megindított fegyelmi eljárás során a tiszántúli református egyházkerület fegyelmi bírósága az 1938. évi május hó 11-én 69'/1937. bir. szám alatt hozott Ítéletével panaszlottakat felmentette és a panaszosokat 570 P 67 f. eljárási költségben marasztalta; az egyetemes konvent rendes bírósága ezt az ítéletet a panaszosok fellebbezése folytán felülvizsgálta s a fellebbezésnek helytadott és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva vétkesnek mondta ki Székelyhidy Béla álmosdi lelkipásztor, biharérmelléki esperes elsőrendű panaszlottat az egyházi VI. t.-c. 46. § A) 3., 6. és 7. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségek elkövetésében s ezért őt ugyanezen t.-c. 47. §-a A) b) pontja alapján 300 pengő pénzbüntetésre ítélte, valamint az egyházkerületi bíróság által megállapított 570 P 67 f. perköltség 2/

3 részének megfizetésére kötelezte; Katona Mária álmosdi tanítónő, másodrendű panaszlottat pedig az egyházi VI. t.-c. 46. §. A) 3. pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondotta ki s ezért öt ugyanezen t.-c. 47. §-ának A) a) pontja szerint feddésre ítélte; egyszersmind elrendelte Katona Mária tanítónővel szemben az egyházi II. t.-c. 63. §-aés az V. t.-c. 43. §-a alapján az áthelyezési eljárás megindítását, valamint őt az egyházkerületi bíróság által megállapított 570 P 67 f. perköltség 1/3 részének megfizetésére kötelezte. (21/1939. bír. szám.)