A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 20. — 252—253. 329 A tiszáninneni egyházkerület ez alkalommal új folyamodót nem jelentett be. Az egyetemes konvent a kérések felett a következőképen határoz: 1. a dunamelléki egyházkerület határozatából kifolyólag a bonyhádi egyház káplántartási igényét törli, a kajdacsi egyházat a tengelici fiókegyház gondozására állandó káplántartó helynek elismeri. Gyöngyös, Soltvadkert, Monor és Rákoscsaba kérését elutasítja. 2. A dunántúli egyházkerület határozata alapján Nagyatádot 2, Sárvárt 1 egységgel káplántartó helynek elismeri. Komárom, Pázmándfalu-Győrság kérését elutasítja. 3. A tiszántúli egyházkerületből: Csongrád—Szegvár— Mindszent, Csépa, Nyiradony, Balkány, Báránd egyházközségeket káplántartó helyeknek elismeri. Nagyrábé, Dévaványa, Kunmadaras, Törökszentmiklós, Tiszaroff, Vásárosnamény kérését elutasítja. Az igény kezdete 1939. május 1. 253. Bemutattatott dr. Boér Eleknek, a konventi külügyi bizottság előadójának következő jelentése: A Presbiteri Világszövetség 1939. évi szeptember hó 6—12. napjain Budapesten és Debrecenben akarta megrendezni kontinentális konferenciáját, aminek előkészítése érdekében a Világszövetség edinburghi főtitkára, Rev. W. Hamilton mult év december havában Budapestre utazott és itt a konferencia programmját meg is állapítottuk. Hamilton úr folyó évi március hó 25-én levelet írt, melyben előadta, hogy az edinburghi Konferenciai Bizottságot április 5-ére összehívták annak megállapítása végett, hogy vájjon tekintettel a rendkívül feszüli nemzetközi helyzetre, van-e egyáltalában lehetőség arra, hogy a tewbevett konferencia Budapesten és Debrecenben megtartassák. Előadta ugyanis, hogy egyes egyházak részéről súlyos aggályok merültek fel, úgyhogy emiatt nem is merik a képviselőjüket kijelölni. E levél folytán a konventi külügyi bizottság elnökségével való megbeszélés alapján s a külügyminisztérium hozzájárulásával oly értelmű választ küldtem, hogy hazánkban béke és nyugalom uralkodik, állami és társadalmi életünk a megszokott keretek között békésen folyik és a mi részünkről semmi akadálya nincsen annak, hogy a konferencia a kitűzött időben megtartassék. Minthogy azonban a napról-napra változó és rendkívül feszült po-