A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.
1939. április 19-20.
1939. április 20. — 243. 323 a községnél községi segélyhez hozzájutni a miniszterközi bizottság éber vigyázása miatt nem lehet. Nem csoda, ha az egyházak által fenntartott iskolák sem külsőleg, sem belsőleg nem képeznek oly nemzetnevelő tényezőt, amely maradék nélkül végzi el szent hivatását, úgy hogy a felekezeti iskoláztatás történetét szemlélőben az a benyomás támad, hogy az állani az iskolafenntartó egyházat 400 esztendős hü, népnevelő munkája után immár inkább gátoini, mint segíteni akarja nemzetépítő hivatásának teljesítésében. Indítványt tevő a fokozatos egyházi hatóságok útján a m. kir. kormányhoz a következő javaslat felterjesztését kéri: Vonassék ki a belügy- és pénzügyminiszter uraknak az 1924. évi IV. t.-c.-ben nyújtott felhatalmazási hatásköréből az 1886. évi XXII. t.-c. 21. §-a. Tétessék a politikai községeknek lelhet övé az iskolákról való gondoskodás. Az iskolafenntartók által viselendő iskolafenntartási pótadó 15 százaléknál magasabb ne lehessen. Azon felüli fedezetet igénylő évenként megújuló terhek utaltassanak át a községi költségvetésbe, ahol ezen átutalás a községi pótadót 50%-on felüli pótadó összeggel terheli, annak fedezetére nyújtson segélyt az állam. Az egyetemes konvent teljes megértéssel és méltánylással fogadja a dunántúli egyházkerület s a fenti egyházmegyék által felterjesztett határozatot s a maga részéről is megállapítja, hogy a magyar állam az egyházakkal, mint iskolafenntartókkal szemben csak fogyatékosan teljesíti az 1907. évi XXVII. t.-c. és az 1908. évi XLVI. t.-c.-ben körülírt kötelezettségeit. Elismeri, hogy a világháborút követő gazdasági összeomlás indokolttá tette, hogy az államhatalom még a legszentebb nemzeti kincsén, a népoktatáson is takarékoskodjék, de teljes mértékben elérkezettnek látja azt az időt, amikor a magyar államnak a háborút megelőző megértéssel, anyagi támogatással kell minden tekintetben segítségére sietni a községek helyett a népnevelés áldozatos munkáját századok óta végző iskolafenntartó egyházaknak. Ez a nemzetnevelés minden időben vallásos és hazafias irányú volt. Teljes jogcímet érez azért magában az egyetemes konvent ana, hogy az állam a magyar református egyháznak s a roskaszió egyházi adó terhet viselő egyháztagoknak áldozatos erőkifejtéseit méltányolja azzal, hogy egyrészről önmaga teljes mértékben visszaállítja mindazon törvényeken alapuló személyi, dologi, tandíjkárpótlási, adócsökkentési segélyeket, amelyekkel a református egyházra és tagjaira nézve a háború előtt elhordozhatóvá tette a népnevelés terhének viselését, másrészről megszünteti az eddigi méltánytalan gyakorlatot, miszerint nem 21*
