A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 20. — 208. 295 november 19-i közgyűlésében 124. számú határozattal alkotott szabályrendeletet. A tiszáninneni egyházkerület 1937. november 10-én 23. számű határozatával jóváhagyta a sárospataki főiskola theológiai kara által elfogadott szabályrendelet javaslatot. A dunántúli egyházkerület 1936. október 14-i közgyűlésében 31. szám alatt kelt határozatával megállapítja, hogy az első lelkészképesítő vizsgálatot tett nők két gyakorlati évük alatt olyan foglalkoztatásra, melynek alapján második vizsgálatra bocsáthatók, abban az egyházkerületben nehezen lehet munkateret találni. A tiszántúli egyházkerületből pedig 1938. december 28-ról a püspök jelenti, hogy magáévá teszi a lelkészképzőintézet igazgatójának véleményét, mely szerint a tiszáninneni szabályrendelet látszanék a tiszántúli kerületben is megfelelőnek, azonban arról, hogy az egyházkerületi közgyűlés ilyen szabályrendeletet alkotott volna, nincsen szó. A közjogi bizottság véleménye szerint a női hittanhallgatók lelkészképesítésének ügyében szabályrendelet alkotására az egyházkerületeket hívni fel, felesleges volt, mert az E. T. II. t.-c. 2. §. utolsó bekezdése értelmében a Ielkészképesítő vizsgálatokra vonatkozó szabályokat a zsinat rendelkezései alapján minden egyházkerületre nézve egységesen az egyetemes konvent állapítja meg s e szabályok közé tartoznak a vizsgára bocsáttatás közelebbi szabályai is. Mivel pedig ugyanez a törvényszakasz azt is megállapítja, hogy nők lelkészi képesítés birtokában milyen szolgálatra alkalmazhatók, nem lehet kétséges, hogy gyakorlati éveik alatt sem foglalkoztathatók a törvényben meghatározott körön kívül eső feladatokkal. Minden kétség kizárása érdekéből azonban és az 1935. óta húzódó ügy befejezése érdekéből megállapíthatna a konvent idevonatkozó rövid útmutatást, mely a dunamelléki egyházkerületnek a tiszáninneni egyházkerület közgyűlésén jóváhagyott szabályzattal minden lényeges kérdésben egyező szabályrendeletével azonos lehetne. Figyelmébe kellene ajánlani az egyházkerületeknek azt is, hogy szabályaikban és határozataikban a lelkészi képesítésű női munkásokra vonatkozóan a „lelkész" vagy „segédlelkész" megjelölést, valamint szolgálatukra vonatkozóan a „segédlelkészi" vagy „lelkészi" szolgálat megjelölést a törvény értelmének megfelelően mellőzzék. Egyetemes konventünk a nő-theológusok felvételére és képesítésére vonatkozóan a következ'' szabályokat állapítja meg: 1. Nőtheológusok csak korlátolt számban és csak jeles, vagy legaíább is jó érettségi bizonyítvány és megbízható itiíormációk alapján vehetők fel a theológiára. 2. A négy évfolyam elvégzése után a végbizonyítvány alapján, a konventi szabályzatban megállapított első képesítő vizsgát tesznek, amelynek sikeres letétele és eskütétel után a püs-