A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

270 1939. április 20. — 190. tették véleményüket. E vélemények alapján az egyetemes konvent középiskolai szakbizottsága Budapesten, 1937. évi október hó 19-én tartott ülésén kilenc pontból álló határozati javaslatban állapította meg a minősítés szabályzatát. (A kilenc pontot 1. alább a középiskolai szakbizottság 1939. április 3-i határozati javaslatában.) A középiskolai szakbizottságnak e tárgyban folytatott előkészítő munkája, a tanári testületek véleményének ismertetése, a bizottság határozati javaslatai kimaradtak mind az egyetemes tanügyi bizottság, mind az egyetemes konvent jegyzökönyvéből. Az egyetemes tanügyi bizottság 6/1938. számú határozati javaslata, valamint az egyetemes konvent 139/1938. számú határozata a tanári minősítés ügyében újabb lépésről számol be. A határozati javaslatot, illetőleg a határozatot megelőző rész hivatkozik arra, hogy több egyházi főhatóság kérte a tanároknak egyrészt az egyházi hatóságok, másrészt a tankerületi főigazgatók által kiadott minősítésének kicserélését. A vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak 112.122/1938. IX. ü. o. szám alatt valamennyi tankerületi kir. főigazgatóhoz intézett rendelete szerint a református egyetemes konvent elnöksége 1938. évi 2.539. számú iratával bejelentette, hogy a közép- és középfokú iskoláknál a tanárok minősítésének kölcsönös kicserélését óhajtja a 115.402/1937. IX. számú vkm. rendelet (Hivatalos Közlöny 1938. évfolyam, 80. lap) értelmében. Az egyetemes tanügyi bizottság, valamint az egyetemes konvent ennek alapján utasította az egyetemes tanügyi bizottság középiskolai szakbizottságát, hogy az említett miniszteri rendelet figyelembevételével állapítsa meg a minősítés újabb módozatait. E megállapításnál nyilván szem előtt kell tartani a középiskolai szakbizottság 1937. évi, imént ismertetett, 9 pontból álló határozati javaslatát, melyet az egyetemes konvent 1938. április 27—28. napjain tartott ülésén elfogadott, bár a jegyzőkönyv e határozatot nem tartalmazza. De szem előtt kell tartani az iskolák szempontjait, iskoláink autonómiáját, amelyet az 1935. évi VI. t.-c. az ügyvitelre vonatkozó intézkedéseivel is (tantárgyfelosztás, órarend, tanmenet) a lassú mállasztás és ernyesztés veszedelmével fenyeget. Gondolnunk kell tehát arra, hogy a minősítési lapok kölcsönös kicserélésével is iskoláinkban az egyházi felügyelet, az egyházi főhatóság közvetlen és elsőrendű intézkedési jogát gyöngülni ne engedjük. Amikor az állami felügyelet iskoláink munkáját megvizsgálja és látogatásának eredményéről bizalmas értekezleten számol be, ezzel tanárainkra vonatkozásban tulajdonképen elvégzi a minősítés munkáját. Ha az állami felügyelet külön is minősít, ám tegye, de ha ezt az egyházi fő-