A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1939.

1939. április 19-20.

1939. április 20. — 184. -257 arányszáma itt a legjobb; a tiszántúli egyházkerület két tanítóképzőakadémiája a tiszáninneni egyházkerület érdekeit is szolgálja, mert ez nem tart fenn tanítóképzőt. Egyetemes egyházi szempontból a leánykáivineum elsősorban a lelkészárvák iskolája, amely évenként 30 lelkész leánygyermeket nevel és taníttat. ,,Ez az intézet tulajdonképpen az egyetemes református egyház iskola-a'

1. — A közgyűlés a felhozott indokok alapján ,.mindkét tanítónö-képzö-intézete fennmaradásához, tanítónőképző-akadémiává történő kiépítéséhez ragaszkodik s azonos állásfoglalásra az egyetemes konventet felkéri. A közgyűlés ezt a határozatát 384—1938. számú határozatában is megújítja. A tiszáninneni egyházkerület 1938. november hó 22-én tartott közgyűlésében, 75. pont alatt szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel s a nyíregyházai leánykáivineum tanítónőképzője fenntartását az egyetemes konvent figyelmébe ajánlja, különös tekintettel a felvidéki református egyházak örvendetes felszabadulására. A komáromi református tanítóképző-intézet igazgatótanácsa 1938. november hó 24-én kéreimet intéz dr. Ravasz László püspök, konventi elnök úrhoz. Ebben előterjeszti, hogy a komáromi református tanítóképzőintézet a 20 éves református magyar megpróbáltatásnak egyik felejthetetlen alkotása. „Dokumentálja híveinek egyházunkhoz, nemzetünkhöz való törhetetlen ragaszkodasát", a csüggedés óráiban bizalommal töltötte el.. . hivatását mindig híven iparkodott betölteni. Az anyaországhoz való visszatéréssel kapcsolatban kötelességének tartja, hogy a püspök úrhoz kéréssel forduljon az intézet további működésének, illetve fenntartásának érdekében. Hivatkozva az elszakított területeken lévő gyülekezeteknek nagy anyagi terheire, amellyel árvaságukban is vállalták és hősiesen viselték a tanítóképző fenntartását, bizalmát fejezi ki arra nézve, „hogy az egyetemes magyar reformátusság készségesen fogja vállalni az intézetünkről való további gondoskodást és a fenntartásáért való áldozatoktól nem fog elzárkózni". A püspök úrhoz intézett kérelmet az igazgatótanács röviden így foglalja össze: „méltóztassék majd a meginduló tárgyalásokon intézetünk fennmaradásának szükségességét hangsúlyozni és nagybecsű támogatásával odahatni, hogy továbbra is zavartalanul folytathassa áldásos működését egyetemes magyar református egyházunk kebelében". Az egyetemes konvent már 1938. évi október hó 25-én tartott gyűlésében számolva azzal a nehéz helyzettel, amely az 1938. évi XIV. t.-c. 2. §-ának rendelkezése következtében áll elő, valamint figyelemmel arra a megváltozott helyzetre, amelynek bekövetkezése a Felvidék egy részének visszacsatolása révén várható volt, 363. számú határozatában megkérte az elnökséget, hogy a tanítóképző-akadémiák számának a változott viszonyokkal s az ebből eredő szükséglettel összhangban álló felemelése érdekében a kormányhoz előterjesztést tenni méltóztassék. Az egyetemes konvent elnöksége e határozat alapján a következő iratot intézte a vallás- és 17