A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

9 1938. április 27. — 7—8—9—10. Ebből az okból erről a helyről is hálával kiemelve azt, hogy nagyon sok derék tanárunk és több részben évszázadok óta a nemzeti közművelődés javát szolgáló középiskolánk oktatásügyünk terén érdemeket szereztek, Ígérhetem: református egyházunk is előmozdítani kivánja a törvényhozás által már elfogadott ama célt, hogy oda nem valók a gimnáziumoktól lehetőleg távoltartassanak. Természetesen hangsúlyoznom kell: nem az a megkülönböztetés alapja, hogy a gimnáziumba menjen a tehetséges és szorgalmas ifjú, a selejtesebb vagy a tanulást kerülő pedig menjen a gazdasági szakiskolába. Az elválasztás alapját ott kell keresni, hogy aki szellemi irányú továbbképzésre érzi magát hivatottnak, az menjen gimnáziumba; a gazdasági hivatottságot és vállalkozói szellemet érző, gyakorlatias gondolkozású fiatalok pedig tehetségükhöz képest menjenek az új gazdasági szakiskolának valamelyik csoportjába. Az új törvény a jövő megválasztása szempontjából fontos feladatokat ró a gyermekeik boldogulását természetesen szivükön hordó szülőkre; az oktatás tekintetében pedig iskoláinkra és azok tanáraira. Egyes középiskoláknál pedig fenntartási nehézségek felmerülésére is el kell készülnünk. Kapcsolatban törvényhozásunknak azokkal a reformjaival, amelyek a leánynevelést átalakították, jelentékeny feladatok várnak iskoláinkra, de egyúttal a szülőkre is, akiknek törekedniök kell arra, hogy leányaik ne tóduljanak a máris túlzsúfolt tanítónői pályára, hanem az új iskolatípusok útján szerezzék meg az általános műveltséget, a szükséges gazdasági, háztartási és egyéb ismereteket, különösen pedig kérjenek részt abból a széleskörű egészségvédelmi munkából is, amely az utóbbi években a magyar falvakban örvendetesen megindult és legközelebb szélesebb keretben és nagyobb pénzügyi megalapozással folytatódni fog. Kívánatosnak tartom, hogy azok a református leányok, akik erre hivatást éreznek, védőnőkké képezzék ki magukat és a falvakban végezzék az egészségügyi és népesedéspolitikai szempontból oly nagy jelentőségű nemzetmentő munkát. Főtiszteletü Konvent! Befejezésül még visszatekintve a mult századok eseményeire, hálaadással emlékezem meg a debreceni kollégium 400 éves fennállásáról, amelynek idejében ez a főiskolánk mindenkor a magyar léleknek egyik őrhelye, hazai tudományosságunknak nagyérdemű ápolója és annyi halhatatlan magyar férfi tanulmányainak s jövője megalapozásának székhelye volt. Legjobb kívánságainkkal fordulunk e főiskolánk felé és ünnepén konventünk küldöttségileg fogja magát képviseltetni. A 250 évre visszamenő másik évforduló a legszomorúbb emlékeket