A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

64 1938. április 27. — 86—87—88—89. pásztora, akkor a mellérendelt segítséggel szintén kell szereznie alkalmat tanyai hívei gondozására. A városi lelkipásztoroknak segítségei lehetnek a tanítók, tanárok s maga a középiskolai ifjúság is. A fuvarkérdés nagy nehézséget jelent, de nem megoldhatatlan. - Erről költségvetésileg kell gondoskodni megfelelő összeggel, melyet köteles hordozni a gyülekezet még adóemelés árán is, mert ismételten hangsúlyozzuk, a tanyai híveknek is joguk van az egyház pásztoráló munkájára, mivel a kötelességekből egyformán veszik ki részüket. Drága világ a magyar puszta, onnan várhatjuk megújító erők áramlását egyházunk szikesedő területei számára. Addig is, amíg a magyar pusztán meg lesz szervezve a rendszeies lelkigondozás: meg kell ragadnunk az Isten által nyújtott azt a nagy segítséget, amely a rádió tökéletesítésében jelentkezett az emberiség számára. Ennek segítségével az istentisztelet, az igehirdetés nagy kérdése részleges megoldást nyerhet. A pusztai világban jól megoldott rádiós istentisztelet nagy hiányokat pótol. Igaz, hogy ehhez olyan prédikáció kell, amely odasimul a pusztai nép lelkivilágához s azt termékenyíti. Ezért volna jó a tanyai nép számára rádiós istentiszteletek tartása. Olyan nagy, sőt döntő jelentőségű ügye egyházunknak a tanya lelkigondozásának a megoldása, hogy azt jól végzett gyülekezeti pásztoráció mellett egyetemessé is kell tenni. Sőt talán először kell egyetem messé tenni s emellett kell végezni a leghűségesebb gyülekezeti munkát. Miképen történhetik ez? A tanyavilág kérdéséből kapcsoljuk ki azokat a területeket, ahol a községen kívül lakás a kis távolság miatt vagy nem okoz lelki problémát, vagy pedig a szétszórtság miatt a diaspóra-misszió körébe esik. Ilyenek: Dunántúl, ahol 38.000 és az északi megyék, ahol 20.000 lélek él községen kívül. S ki kell kapcsolni Budapest külterületét, ahol 42.000 lélek él. A többi — községen kívül lakó — 260.000 lélek az Alföldre esik. Ezeknek nagy része nagy tömbökben lakik, mégpedig leginkább nagyobb gyülekezeteink kötelékében. Ez a 260.000-es szám azt jelenti, hogy az Alföldön annyi református él a pusztákon, hogy belőlük kikerülne 100 olyan gyülekezet, amelynek van egy temploma, egy lelkipásztora és 2600 lelke. De ez a szám azt is jelenti, hogy a pusztákon lakó reformátusság végeredményben egy tömbben lakik: a Duna—Tisza közén: 54.000 lélek, a többi az egymással szomszédos vármegyékben: Szolnok, Csongrád, Békés, Bihar, Hajdú, Szabolcs és Szatmár megyékben. Rátekintve a térképre, világosan kitűnik, hogy a pusztai reformátusok által lakott terület egy összefüggő terület. Ez adja a megoldást is. Ezt az összefüggő területet missziói területté kell átszervezni s mint ilyet lelkigondozás alá vonni, érintetlenül hagyván