A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.
1938. április 27-28.
468 9- s z- mellléklet vice-kancellárja: Sir Irwin tartott ünnepi beszédet. Viszapillantást vetett az egyetem dicsőséges múltjára. A XV. században létesült az ősi egyetem St. Andrewsban, amely innen kezdve sokáig Skóciának Canterburyje és Oxfordja is volt: ugyanis ez volt az érseki székhely és ez volt a skót középkor legősibb főiskolája. Egyetemes szempontból is nagy lehetett a jelentősége, hiszen az egyetemmel körülbelül 8 pápai bulla foglalkozik. Maga a St. Mary College, amelynek 400 éves jubileumát ültük, születését annak köszönhette, hogy a lassanként terjedő reformátori tanítások ellen magasabb képesítettségü, hívőbb és tudósabb papokat óhajtottak harcba állítani. A védelemre szánt intézmény lett a reformáció egyik főfészke, s nemsokára St. Andrews igen fontos hely lett az evangéliumi keresztyénség változó hadállásaiban. Knox izzó prédikációja innen indult útjára. A kancellár beszéde végigment az egyetem változatos történetén egészen a mai időkig. Most már St. Andrews kis felvidéki skót város, alig 10.000 lakossal. Legnagyobb intézménye, mely az egész várost betölti, táplálja és foglalkoztatja: az egyetem. Az egyetem nem is fér el St. Andrewsban, fontos kiegészítő részei pld. Dundeeban vannak elhelyezve. A városban a középkori" ragyogást csak műemlékek és romok hirdetik, de e történelmi környezetben egy életerős és nagyrahivatott egyetem végzi nagyszerű munkáját. A kancellár beszéde ebben a gondolatban csendült ki: „Végignézve multunkat s számbavéve jövendőnket: milyen hálásaknak, milyen büszkéknek és milyen alázatosaknak kell lennünk!" Ezután történt meg a tiszteletbeli doktoroknak a felavatása. Tiszteletbeli jogi doktorokká avattattak: Skócia legelső műépítésze, templomok építője és restaurátora, két falusi és egy fővárosi skót lelkész; az egyetemnek nyugalomba ment filozófiai professzora; Lord Kinnaird r Őfelsége királyi biztosa egyházi ügyekben; Sir John Simon titkos tanácsos, Nagybritánnia pénzügyminisztere, Sir Charles Leonard Wooley, a British Múzeum egyik igazgatója és a pensylvaniai és mezopotámiai expedíciónak vezetője; Barth Károly baseli theológiai professzor, Dávid Smith Cairns, az aberdeeni református theológiai főiskola nyugalmazott principálisa, végül Spence Urqihart, a kalkuttai skót főiskola igazgatója. Theológiai doktorok lettek: William Paterson, az edinburghi egyetem nyugalmazott tanára, a skót theológiai professzorok doyenje; William Perry, az edinburghi anglikán egyház dékánja; John White, a skót egyházak egyesülését kimondó General Assemblynek a moderatora; Dávid Langlands és Alexander MacDonald skót lelkészek; Mary Scott, a skót egyház diakonissza rendjének főnöknője; Hildebrand Aulén svéd püspök, a Life and Work mozgalom egyik vezéregyénisége, Lyder Brun, az osloi egyetemen az újtestamentum-tudományok professzora; Auguste
