A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

383 Fegyelmi ítéletek. számított 15 nap alatt az egyházkerületi pénztárba leendő megfizetésére kötelezte; a panaszos ez ítélet ellen felebbezett; az egyetemes konventi rendes bíróság a másodfokú ítéletnek a vétkesség kimondását tartalmazó és a panaszlottat a költségek viselésére kötelező nem felebbezett részeit érintetlenül hagyván, a büntetés mértéke tekintetében a felebbezésnek helyt adott: a dunántúli egyházkerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és Farkas Sándort az egyházi VI. t.-c. 47. §. A) c. pontja szerinti büntetéssel, nyugdíjigényének érintetlen hagyásával, arról a helyről való elmozdítással büntette. (18/1938. bír. sz.) Gergely János kisharsányi lelkipásztor fegyelmi ügyében a felsőbaranyai református egyházmegye fegyelmi bíróságának időszaki tanácsa 1938. évi január hó 10-én meghozott ítéletével a panaszlottat vétkesnek mondotta ki az egyházi VI. t.-c. 46. §. A) 3. és 7. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségekben s ezekért őt az egyházi VI. t.-c. 47. §. c. pontja értelmében azon helyről való elmozdításra ítélte éspedig a nyugdíjigény elvesztésével és kötelezte a nevezettet 50 P 80 f. költségnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt leendő megfizetésére; a dunamelléki egyházkerületi bíróság, mint másodfokú fegyelmi bíróság 1938. évi március hó 24-én 7/1938. sz. a. meghozott ítéletével a panaszlottat az egyházi VI. t.-c. 46. §. A) 3. pontja alapján mondotta ki vétkesnek, egyebekben azonban az elsőbírósági ítéletet helybenhagyta; ez ítélet ellen a panaszlott felebbezéssel élt; a konventi rendes bíróság az elsőfokú és a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a felmerült 50 P 80 f. költség viselésére a felsőbaranyai ref. egyházmegyét kötelezte s egyben a további eljárást megszüntette. A panaszlott ugyanis 1938. évi. április hó 5-én, a másodbírósági ítélet meghozatala után, de jogerőre emelkedése előtt meghalt. (16/1938. bír. sz.) Lengyel Zoltán senyeházai ref. tanító ellen Horvátlh Emma magánpanaszos feljelentésére folyamatba tett fegyelmi ügyben az őrségi református egyházmegye fegyelmi bíróságának időszaki tanácsa 1937. évi december hó 15-én meghozott elsőfokú ítéletével a panaszlottat az egyházi VI. t. c. 46. §. A) 1., 3. és 7. pontjában körülírt háromrendbeli fegyelmi vétségben vétkesnek mondotta ki és őt az egyházi VI. t.-c. 47. §. A) c. pontja alapján nyugdíjigényének érintetlen hagyásával, azon helyről való elmozdításra, mint főbüntetésre, továbbá az egyházi VI. t.-c. 50. §-a alapján négy évre terjedő joghatállyal az akkorinál jobb javadalmazású állásra való választhatóságból kizárásra, mint mellékbüntetésre ítélte és a felmerült 140 P 24 f. eljárási költségben marasztalta; a dunántúli református egyházkerület fegyelmi bíróságának időszaki tanácsa 1938. évi március hó 12-én tartott ülésén az egyházmegyei bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a panaszlottat csupán