A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

1938. április- 27. — 109. 165 kola természetesen nem tekintheti kellő megoldásnak s a második gyakorló-iskolai tanerő alkalmazását ismételten kívánatosnak tartja. Az oktatás eredményéről a legtöbb értesítő kétféle szempontból is készít kimutatást (az átlagos eredményt azonban csak kettő szolgáltatja), -nevezetesen a tantárgyak és a tanulók szempontjából. A kétféle úton kimutatható átlagos eredmény között jelentős eltérés mutatkozik. — Tehát vagy az egyiket vagy a másikat lehet használni. Valószínű, hogy a mult évi jelentésben található nagyobb eltérés ennek figyelmen kivül hagyásából eredt. A tanulóktól elért eredmény szempontjából kiindulva az átlagos tanulmányi eredmény a tanítóképzőkben: Debrecen 2.7, Nagykőrös 2.6, Sárospatak 2.4; a tanítőnőképzőkben: Debrecen 2.3, Kecskemét 2.5, Nyiregyháza 2.2, Pápa 2.4. A legjobb és leggyengébb eredmény között a távolság 5 tizedrész, a mult évben 10 tizedrész, bizonyára az említett (Okból. C) Vallásos, egyházias, hazafias nevelés. A nevelésnek erről a feladatáról mindenik intézetnek bőséges mondanivalója van. A beszámolók arról tesznek bizonyságot, hogy a munka minden mozzanata buzgó, tudatosan dolgozó leikékből fakadt. Itt nyeri a legtöbb intézet az indítást arra, hogy nevelésének célját meghatározza vagy körülírja. Ezekben, valamint az ezek szolgálására felvett feladatokban ott van a vallásos érzület, a református egyház és a nemzet sorsáért való felelősség kifejlesztése •s a keresztyén szeretetmunkák végzésére alkalomnyujtás. Mindenik iskola vallásos nevelésének közös vonása az, hogy a napi munkát énekléssel, imádsággal kezdik és végzik, a tanulók vasárnaponként nyilvános istentiszteleteken vesznek részt, sok helyen a téli hónapokban ifjúsági istentiszteleteket tartanak (erről Pápa és Sárospatak nem tesz említést); mindenütt voltak „Csendes Napok'

1, a növendékek mindenütt éltek többször is az úrvacsorával tanáraikkal együtt (néhány értesítő közli, hogy az úrvacsorához bűnbánati hét tartása után járultak), mindenütt megünnepelték október 31-ét; mindenütt működtek a vallásos nevelés szolgálatában álló egyesületek: bibliakörök, S. D. G. kollégiumok, vasárnapi iskola, ezek munkájában több intézetben nemcsak a vallástanárok, hanem az intézet több! tanára is részt vett. Az elnevezés változatos (az elmondottakon kívül még: ifjúsági egyesület, Lorántffy Zsuzsanna-egyesület), de a cél, a feladatok mindenütt ugyanazok. A vallásos élet próbája az áldozatos élet. Ilyen irányban is nevelni kell. Több intézet (Kecskemét. Nagykőrös, Nyíregyháza, Sárospatak) értékes eredményeket jelent ezen a téren is. Részt vettek a tanulók a szegénygondozásban, tanyamissziói munkában, saját munkáik eredményeinek értékesítéséből és filléreikből áldoztak jótékony célra. Az értesítők beszámolóiból az is megállapítható, hogy a vallásos