A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1937.

1937. május 3-4.

9 ' 1937. május 3. — 19—20. 8. Ravasz László dr. püspök és Balogh Jenő dr. fő-gondnok urak .az elnöki széket a következő beszédekkel foglalják el: Balogh Jenő dr. világi elnök: Nagyméltóságú Főgondnok, Elnök Úr! Főtiszteletü Egyetemes Konvent! Melegen megköszönve Nagyméltóságodnak szíves szavait és a Főtiszteletü Konvent bizalmát, hangsúlyozom, hogy bármily nagyra értékelem, hiszen öt esztendőn keresztül tüzetesen megismertem, az Egyetemes Református Konvent világi elnöki tisztével járó tennivalókat, — ebben az órában ez újból felajánlott tisztességnek nem díszét és ragyogását, hanem csak a kötelességek súlyát és terhét .érzem. Amikor megint robotba állok, fohászkodom a Mindenhatóhoz, nogy szolgálatomból nemzetemre és egyhazamra semmi hátrány ne keletkezzék és kijelentem, hogy a munkát csak addig vállalom, amíg munkabírásom a Gondviselés jóvoltából megmarad, továbbá amíg a fontos .kérdésekben magyaros őszinteséggel kinyilvánítandó meggyőződésem megegyezik a Főtiszteletü Konvent többségének felfogásával. Mihelyt ellenkezőt tapasztalok, át fogom adni a világi elnöki tennivalók végzését nálam hivatottabb főgondnoktársamnak. A nagy elődöknek hagyományos szokásához képest a bevezető szavaimban vázolt nehéz helyzetünkben rámutatni kívánok néhány fontosabb .feladatunkra. Évtizedek óta bármily állásban következetesen és állandóan hirdettem a felekezeti béke szükségét, amelyet ellenséges, részben sok millióra menő nagy nemzetek közepette ennél a maroknyi magyarságnál fokozottan szemünk előtt kell tartanunk. Az utolsó évek tapasztalatai alapján meg kell fontolnunk: nem kell-e még tovább is mennünk. Amint a XV. században több állam kormánya — sajnos nem elegendő erővel és gyarló módon — tárgyalásokat folytatott arranézve, miképen kellene az azon időbeli legnagyobb veszedelemmel, a török hódítással szemben egymást támogatni, éppenúgy, 'ha napjainkban felszólítást kapunk arra, hogy más felekezettel együtt szervezkedjünk a hitetlenség és istentagadás ellen való védekezésre, ezt a felhívást nem volna okszerű elutasítanunk. A folyó évben Oxfordban tartandó oekumenikus értekezlet elmöke, Ebor yorki érsek úr a napokban nekem is megküldte azt az imádságot, amelyet az előkészítő munkálatok közben szerkesztett. Az érsek úr '.könyörög a Mindenható előtt, töltse ki Szent Lelkét és növelje a keresz-